Bátrak vagy gyávák; menjünk vagy maradjunk?


#1

Sziasztok srácok!

Számomra fontos, aktuális és komoly témáról lennék kíváncsi a véleményetekre. Mégpedig a külfödre való kivándorlásról. Sokat gondolkodtam azóta, amióta kijöttem, hogy vajon bátorság-e otthon hagyni mindent, a családot, barátokat, saját lakást, satöbbi vagy inkább gyávaság feladni mindent és nem otthon küzdeni tovább? Megéri-e feladni mindent egy “jobb” élet reményében vagy inkább próbálkozni kéne tovább, hátha bejön? És ha ti mennétek (bár tudom, hogy nem) akkor ti melyik országot választanátok? A ti esetetekben teljes mértékig elzárkózva a politikától, milyennek találjátok az otthoni közéletet?

Szép napot, szép hetet, további jó ninjonkodást mindenkinek.


#3

Nekem jelenleg fontosabbak a szeretteim, így bár korábban többször gondolkoztam külföldi munkavállaláson, eddig nem vettem rá magam, hisz olyan értéket hagynék itt, amit a külföldi munka és életszínvonal nem tudna teljeskörűen pótolni.

Természetesen nem vetem meg azokat, akik mégis külföldi munkára adják a fejüket és gyávának sem tartom őket, hisz egy hatalmas döntést kell meghozniuk az életükben. Azt is teljesen megértem, hogy a jelenlegi körülmények elkeserítőek… de …ajh. Csak olyan jó lenne magyarként Magyarországon élni egy teljes és jó színvonalú életet. De sajnos ez nagyon sokaknak nem jön össze. :frowning:


#5

Szeretem Magyarországot.
Az általános közvéleménynek saját magunkról teljes mértékben ellentmondva, azt tapasztalom és gondolom a magyar ember végtelenül kedves, segítőkész, tenni akaró és tudó (képességei és készségei teljes birtokában).

Mindemellett olyan körülmények, közhangulat (igen ez csak egy mulandó hangulat amit sokan úgy állítanak be ilyen a magyar ember és mindig is ilyen volt) uralkodik, amin a német, svéd, lengyel stb., mint ember ugyanúgy megbotlana.
Ezeken a körülményeken nem tudom mikor fogunk túllépni de abban biztos vagyok hogy honfiassággal, hazaszeretettel sohasem.

És @itsmepixie a kérdésedre válaszolva magamat sokkal inkább tartom gyávának amiért nem mentem ki.
Pontosabban meg sem próbáltam és döntöttem el úgy hol jó nekem.


#6

Ez egy nagyon jó téma, de próbáljuk kerülni a politikát, mert jön @lengyelb , elragel és fejek fognak hullani.

Nálam is elképzelhető, hogy a következő munkahelyem külföldön lesz, mert a legtöbb magyar cégnek borzasztó a hozzáállása a gépészeti fejlesztéhez/géptervezéshez. Úgy összességében az innovációhoz is, ez alól talán pont az IT a kivétel.


#7

Szerintem ennek semmi köze a bátorsághoz, vagy a gyávasághoz. A külföldre költözésnek és munkavállalásnak van pár tényezője.
Kényszer:

  • Ha van egy olyan mértékűen elhízott devizahiteled, amit itthon saját erőből már nem tudsz fizetni az ithoni fizetésedből, valószínű, hogy külföldre kényszerülsz.
    Család, barátok:
  • Akinek itt van mindene, család, barátok, esetleg beteg, idős szülők nem valószínű, hogy elmegy külföldre, legalábbis nem olyan helyre ahonnan 10+ óra a hazaút. Pl. egy soproni emberke hamarabb elmegy bécsbe dolgozni, mint egy debreceni.
    Egyedül, vagy családdal:
  • Nem mindegy, hogy itthagysz mindenkit és 2havonta látod 1-2 napra a feleséged és a gyereket, vagy csomagolsz mindenkinek és új életet kezdesz.
    Képzettség
  • Nem akarok megbántani senkit, de sok ismerősöm kiment külföldre olyanok, akik itthon az iskolában is x@rtak mindenre, átbukdácsolták a tanéveket és a végén nem tudtak felmutatni semmit és tovább sem tanultak. Ők azok az emberek, akik a semmiből akartak megélni jól, nagyjából össze is jött nekik és megtanultak egy nyelvet mellé, ami itthon nem ment nekik, max kegyelem 2-esre.
    Bátorság, gyávaság:
  • Szerintem ez a tényező maximum a nyelvismeretben játszik szerepet. Aki egy idegen nyelvet sem beszél, egyedül nem biztos, hogy ki mer menni.

#9

Véleményem szerint nem gyávaság a külföldre való menetel, sőt még nagyobb erő kell ahoz, hogy az ember esetleg olyan aki már itthon is felépített magának egy házat, jó munkahelyet tálat és itt családdal rendelkezik, hogy őket itt hagyja és előről kezdjen mindent…
És igen sokan azért mennek ki külföldre mivel azt hiszik ott minden jobb, szebb, élhetőbb de ez korán sem igaz az tény hogy vannak adott dolog amik ugye a másik országban jobbak mint az ember otthonában de azzal is számolni kell hogy a megszokott nyelv, emberek és életmód sokszor más ami valakinek gondot okoz hogy feldolgozza vki gyorsan hozzá szokik de azért mindenkinek hiányzik az anyanyelvén való beszéd esetleg a rokonok ha ritkán tud csak haza jönni, ugye ez az a rész amikor a külföldre ment emberek keveset beszélnek
Csak azt próbálják mondani ami jobb és szebb ahoz képest amit itt hagyott
Meg hát ha esetleg egy szülő megy ki romlik a kapcsolata a gyerekével, a házas társával… Több esetben árt mint használ ez egy Családnak…
Sokan sajnos még ma is csak a szebbet jobbat látják de van egy árnyoldala is és ezt én is úgy mondom pedig hogy lehetek vki szemében gyáva de amint tudok és alkalmam van hagyom el ezt az országot és nem csak azért amilyen… Hanem minden más ami alkalmattán alakul jobb lehet…


#10

Én azért mentem ki külföldre… mert ki akartam menni külföldre. :smiley: Tudom hülyén hangzik. Egyszerűen kiváncsi voltam arra, hogy milyen egy másik helyen, kultúrában élni. Lettek meglepő eredményei, mint pl, sokkal sűrűbben beszélek szüleimmel, mint amikor csak egy másik kerületben laktam. :smiley: Kénytelen leszek beletanulni egy olyan nyelvbe, amit soha nem gondoltam volna, kelleni fog (cseh). És hogy meddig fog tartani? Kitudja, tart ameddig jól érzem magam itt. Aztán irány egy másik hely. Jó nagy ez a Föld (és kerek… állítólag… :roll_eyes: ) van elég hely, amit meg akarok ismerni jobban.
Szóval bátor, vagy gyáva döntés? Nekem ez puszta kiváncsiság volt.


#11

Szerintem sem lehet egyszerűen lesarkítani a dolgokat annyira hogy bátorság vagy gyávaság a külföldre való távozás. Az elsőt jelzőt kicsit nagyképű kijelentésnek a másodikat iszonyú primitívnek tartom. Az biztos hogy egy nagyon nehéz döntés ami hosszútávon egészen biztosan kihatással lesz a jövődre nézve.
Ebben a kérdésben (saját hibámat felhozva) a legrosszabb amit tehet az ember az a hezitálás. Ha csak felmerül magadban a külföldre való távozás kérdése, ne hezitálj, lépd meg… Jelenleg Svédországban élek (igaz még csak 1 éve), 28 éves vagyok, de úgy érzem hogy ezzel a döntésemmel kicsit elkéstem. Nekem a fő motivációm a pénz volt ami kihozott külföldre, azóta viszont rájöttem -brutálisan nagy közhely, de attól még igaz- hogy sokkal fontosabb dolgok vannak az életben mint a pénz. Nem biztos hogy megéri feladni annyi sok mindent ezért az egy dologért. Szolgáljon ez csak egy apró tanácsként annak aki hasonlóképp gondolkozik mint én anno…
Nem vagyok az a fajta ember aki visszatáncoljon egy döntéséből úgy hogy ezt már kénytelen leszek végigcsinálni, viszont mai engem illet? Én megbántam hogy otthagytam mindent…


#12

Menni mindenképp bátorság. Én általában azt gondolom, hogy akinek itt, ahova született se megy (persze vannak speciális esetek, de most csak átlagban mondom), annak kint se biztos, hogy sokkal jobb lesz. Én mindig informatika területén mozogtam, annyiból jó, hogy mindig van mit csinálni és általában meg is fizetik, szóval nem panaszkodtam sosem.
Utóbbi jó néhány évben pedig saját lábunkon állunk, és nem függünk Magyarországtól, szóval technikailag bármikor el tudnánk menni külföldre és onnan ugyanúgy melózni tovább, viszont a gyökerek, család, barátok miatt nem hiszem, hogy bevállalnék ilyesmit egyelőre. Persze ez változhat, attól függ, hogy az ember hogy érzi magát.
Itt most egyedül az egészségügy illetve az oktatás miatt aggódom, lányomnak még egy évig ovi van, de utána bekerülünk az iskolás évekbe.
Azon néha elmerengek, hogy ha most lennék huszonéves, mit csinálnék. Szerintem mennék, de nem azért mert itt szar, hanem mert kíváncsi lennék, milyen máshol.


#13

Én novemberben jöttem vissza. Majdnem 4 év után.


#14

Az biztos, hogy elítélni senkit nem szabad azért, hogy mer változtatni az életén, és kimegy. Én inkább bátorságnak tartom, hogy valaki leküzdi az újtól, mástól való félelmét és belevág.

Sokan szerintem pont a félelem miatt vannak még itthon, vagy a kinti bevándorlás helyzettől, vagy a beilleszkedéstől, vagy az alkalmasságtól félnek, hogy képesek távol a családtól idegen kultúrában boldogulni.

Én is szoktam agyalni, hogy megérné megpróbálni, világot látni, de félek hogy a család nélkül magányosság válnék ezért én nem merek még elindulni. De a hétvégi eseményeket nagy törésnek élem meg, és elképzelhető, hogy egyszer belevágok.

Minden tiszteletem azoké, akik mertek lépni egy jobb életért, vagy bármi más ok miatt.


#17

A topic létrehozója is kérte a politika mentességet. Ez maradjon is így!


#18

Ha nekem szól, egyetlen párt nevét vagy bármilyen hovatartozást nem említettem a hsz-emben. Úgy gondolom PC voltam :slightly_smiling_face:


#19

@darthroni Nem neked szólt. (A politikát nem te hoztad szóba.) Általános megjegyzés volt.
Erről a témáról lehet úgy is beszélni, hogy nem az elmúlt napokat hozzuk szóba.


#20

Rendben értem, köszi! :slightly_smiling_face:


#21

Saját tapasztalatomat hagyományőrzőként éltem meg. Külföldön, de akár itthon egy ilyen rendezvényen, ahol finnekkel, dánokkal, lengyelekkel táborozik, iszik, eszik együtt az ember, néha angolul, de többnyire csak metakommunikációval a csatatéren együtt mozgunk és harcolunk vikingnek öltözve, akkor mind vikingek voltunk. Én se voltam magyar… Szerintem is lehet költözni, a hazafiságunkban a hazát is megválaszthatjuk magunknak, még ha már rég nem is létezik.
Bátorság költözni? Attól függ…

  • “Kolombusz, miért mész hajóval teljesen ismeretlen világokat felfedezni?” Amint feltesszük a kérdést, máris meglesz pár válasz. Azt hiszem egy szempontból passzol @greg820918 posztjához. Amúgy nagy GG Neked szerintem látatlanban is jól választottál.
  • “Miért szenvedsz itthon, miért nem próbálsz szerencsét máshol?” Itt is meglehet pár válasz, például @szakinorbert1988 posztja jól leírja.
  • “Te angol gyarmatbirodalom, miért taszítottad és szállítottad el a bűnözőidet az Ausztrália nevű börtönszigetre, ahol az eredeti helyén nem érvényesülő emberek mégis példásan érvényesültek végül?”

Véleményem szerint akár menni kell, akár maradni, mindennek van egy kiváltó oka. Ha valaki marad, akkor azért, mert a világ többi része pótolható a hazájával. Ha valaki megy, akkor pedig a hazája pótolható a terveiben, elképzelésében. Erre jó példa, amikor az érdeklődőknek magyarázom a ruházatomat:
“Az övcsatom Odin szimbóluma, hogy segítsen bölcsen, igazságosan élni és cselekedni, ez a medál a nyakamban Thor szimbóluma, hogy segítsen rettenthetetlenül, bátran és irgalmatlanul harcolni és mellette itt van annak a gyógyító istennek a… tudod! annak a Jézusnak a szimbóluma, hogy életben tartson, megtartson családommal együtt és gyógyítson engem a bajban.”

Senki sem fogja helyettünk felépíteni a “hazánkat”, otthonunkat. Ott vagy otthon, ahol otthon érzed magad.

Végezetül: Minden esetben vagy bejönnek a számítások, de lehet hogy nem… A lényeg: Minden és mindenki pótolható. Nem lesz ugyanolyan, de az ember alkalmazkodó képessége emberfeletti tulajdonságnak is megfelelne.
Minden egyénfüggő. Magammal kapcsolatban én speciel még nem érzem azt, hogy jobb lenne távozni, de ki tudja, mit hoz a holnap :slight_smile:


#22

Romániában születtem, így oda soha nem tartoztam, de hiába magyar az anyanyelvem és csak magyar környezetben nőttem fel Nagyváradon de Magyarország nállam mindig teljesen ki volt zárva mint “haza”… Ez főként azért mert túlságosan hiányzott volna a táj, hegyek…megszokott dolgok… igazából úgy voltam vele, hogy soha nem igazán gondoltam a költözésre.

Egyetem után aztán egy hirtelen jött lehetőséggel mégis kikerültem Angliába aminek mostmár jópár éve, és őszintén ennyire még sosem éreztem “otthon” magam sehol. Jobb a közérzetem (az anyagiak is persze) úgyhogy én személy szerint soha nem is hondolkozom a “haza” költözésen.

A 21. században pedig nem az kell jelentse a “hazafiasságot” vagy “nemzeti öntudatot”, hogy ki hol él. Inkább túl kell lépni a saját magunk álltal állított korlátokon mint amilyenek az országhatárok. A Föld csodálatos és látni kell; nem egy kis sarkában leélni egy életet.

Attól még mindenki tartozhat egy néphez, hogy nem él az adott nép által túlnyomó többségben elfoglalt országban.

Az meg baromság, hogy “de mivan a családdal meg a barátokkal?” Én a legtöbbjüket kihoztam magam után :slight_smile: Volt osztálytársakat, barátokat, rokonokat…aki csak hajlandó volt, és nem sűrün bánták meg :slight_smile: De 2018-ban már a távolság is csak annak jelent gondot aki amúgy sem igazán tartja a kapcsolatot, hisz napi szinten lehet beszélni Skype-on, messengeren…telefonon akár.


#23

Érdekes a történeted, örülök, hogy otthon érzed magad kint :slight_smile:

Tudnál többet mondani az Angliai életről? Miben érzed másnak, milyenek az angolok, mivel foglalkozol kint, és hogy látod, min változtathat a brexit?

Köszi! :slight_smile:


#24

A Brexit-el kapcsolatban épp a héten beszélgettem el hosszasan a cégnél az igazgatónkal és többek között ez is feljött témának. Ő mindenkit megnyugtatott, hogy eddigi információk szerint minket akik már kintvagyunk (főleg ha évek óta) nem igazán érint egyáltalán, inkább a jövöbeni bevándorló hullámot akarják kicsit jobban szabájozni (elméletileg…de ez inkább csak a hivatalos propaganda szöveg :slight_smile: Anglia konkrétan 1 napot nem élne túl a vendégmunkások nélkül)

Amúgy én szeretem Angliát, az emberek rendkívül közvetlenek és barátságosak. Ha van annyi nyelvtudása valakinek, hogy megérti amit mondanak neki és akár kézzel lábbal is de kommunikálja azt is amit ő akar akkor nagyon segítőkészek.

Nekem nyelvi problémáim nem igazán voltak, hisz én már egy tolmács-fordítói diplomával a zsebemben kerültem ki, ráadásul Anglia történelkmét és kultúráját is erősen átvettük az egyetemi tanulmányaim alatt…így nem ért túl sok meglepetés.

Ami rossz az a házak minősége és méretei… Konkrétan ha vadi új építésű akkor is penészedik és cipősdoboz méretű mind…de ehez is hozzá lehet szokni és megtanulja az ember a trükköket, hogy hogyan kell itt élni.

Én amúgy egy ujsághírdetésre jelentkezve kerültem ki… Igaz, a Debreceni reptéren már a gépre várva közölték, hogy a pozíció amit betöltöttem volna már nem aktuális…de mivel megvolt a jegy és ottvoltam hár csak felszáltam a gépre 1 sms után melyet egy itteni ismerősnek elküldve már a válaszra várni nem is volt időm. Luton-ba leszálva már 12 sms és 4 nemfogadott hívás várt, és pár óra intézkedés után már autópályán haladtunk is Reading fele ahol azóta is élek. A kezdés nem volt épp rózsás; egy nappaliban laktam egy heverőn kb. 3 hétig, munát viszont már másnap kaptam az első ügynökségnél ahova bekilincseltem.

Először raktárba mentem olyan munkát végezni amit az ellenségemnek nem kívánok…DE kezdetnek tökéletes stabil jövedelem volt ameddig megvetettem a lábam.

A raktárat váltottam egy öregotthonra ahogy demenciás öregeket gondoztunk éjszakai fűszakban. Ide már egy otthoni régi barátot is beintéztem és csaknem 2 évig húztuk estre 8-tól reggel 8-ig, volt, hogy heti 6 éjszakában… kemény volt, de még itteni viszonylatban is meglepően jól fizetett.

Miután meguntam az éjszakázást és aztmondtam mostmár nem a pénz a fő hanem a nyugalom, váltottam és elkerültem egy műanyag vákumformálással foglalkozó céghez mely már a világháború óta gyárt repülőgép alkatrészeket is (többek között katapult űlések részei, utasszállítók belső elemei, széktámlák… emeletes buszok belső elemei…) A vezetőség valami eszméletlen jó fej, a kollégák ugyszintén. A munka nem mondom, hogy álmaim munkája, de jól fizet, nem éjszakázok és annyit túlórázok és akkor amikor és amennyit én akarok.

Közben megismerkedtem a párommal ami azért is vicces, mert mint kiderült otthon egy suliba jártunk kis eltéréssel…dehát kicsi a világ :slight_smile:

Ami engem végképp meggyőzött, hogy nem akarok már “hazatérni” az főleg az, hogy itt mennyivel nyugodtabb mindenki, és egyszerűen jobb az ember átlag közérzete. Ha csak nem egy alkoholista vagy drogos az ember, akkor akár minimálbérböl is lazán megél úgy, hogy nem azon gondolkozik, hogy akkor most mit tegyen holnap az asztalra a családnak. Néhány év alatt teljesen berendezkedtem a nulláról úgy, hogy a házban minden az enyém, és mindent megvehettem amire valaha is vágytam (plussz egy rakat fölösteges dolgot csak mert miért ne) … otthon ez nehezen jött volna össze úgy, hogy közben még utazgatás és nyaralások is belefértek… és nem is nagyon szoktam árakat nézegetni mikor vásárolok.


#25

tudom, hogy nem engem kérdeztél, de nekem is van lassan egy év tapasztalatom Angliából, ha gondolod megosztom. :slight_smile:
Én folyamatosan azt tapasztalom a Brexittel kapcsolatban, hogy az emberek megbánták a döntést (vagy csak olyanokkal hozott össze a sors, aki alapból ellene szavazott). Többen is mondták már, hogy azt kívánják, bárcsak az ő fiataljaik is ilyenek lennének, mint mi a munkaszeretet szempontjából, mert mi tényleg mindent beleadunk, amit lehet. Vendéglátás-turizmusban dolgozom (egy hotelben, konkértan minden területen a fronton, recepció, bár, étterem) és nagyon kevés negatív tapasztalatom van az emberek bevándorlókhoz való hozzáállásával. Vagy csak szeretik a mosolyom és ahogy beszélek velük. :slight_smile:

Ahogy az előttem hozzászóló is mondta, nekünk annyival könnyebb a Brexit, hogy mi már kint vagyunk, ki nem rakhatnak minket, a bejutás viszont nehezebb lesz. Amit nem minden esetben tartok rossznak, mert nagyon sok szemetet is hord ide a szél a jobb élet reményében.

És én is azt tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy nem ide születtem és nem is régóta vagyok kint, egyáltalán nem vágyok arra, hogy hazamenjek. Sőt, szabadságom alatt egy kicsit idegennek éreztem magam Magyarországon. Itt az a megszokott, ha bemész egy boltba elcsevegnek veled bármiről, mosolyognak, bármit kérdezhetsz, szívélyesen válaszolnak, nem szájhúzva. Más a légkör, más a kisugárzás