Bátrak vagy gyávák; menjünk vagy maradjunk?


#26

@Xeno és @itsmepixie köszönöm, hogy megosztottátok a tapasztalataitokat :slightly_smiling_face:

Nagyon jó ezeket olvasni, mert alapvetően itthon, legalábbis a környezetemben elég rossz kép él az angol emberekről. Dehát úgy néz ki nem bennük kell a hibát keresni :smile:

Alapvetően nagyon szeretek angolul beszélni, és nagyon érdekelne az angliai élet, imádom az angol focit, ezért foglalkoztat ennyire a téma :slightly_smiling_face:
Illetve nekem is rengeteg ismerősöm él kint, és nem látom azt rajtuk, hogy haza vágynak.

Szeretnék itthon boldogulni, de amit mondtatok is, az itthoni hangulat nagyon lehúzó.
Például megyek az utcán, próbálok mosolyogni emberekre, de 90%-ban begyepesedett szomorú arcok néznek vissza rám, és én is rosszul érzem magam ilyenkor. Vagy bármilyen ügyfél-ügyintéző helyzetben akár boltban az eladó akár bárhol olyan flegma életuntak sokan, hogy képes elvenni az én kedvem is :sweat_smile:

Az anyagi lehetőségekről nem is beszélve. Igazán csak a család és barátok tartanak itthon, mert nem tudok egyről a kettőre lépni. Szeretnénk párommal össze költözni, de az albérletek horror áron vannak, saját lakást meg esélytelen venni :sweat_smile:

Nade elnézést nem panaszkodni szeretnék, csupán több okom van ami miatt érdekel az angliai élet, és nagyon örülök, hogy jól érzitek ott magatokat! :slightly_smiling_face:
Úgy tudom reading környéke gyakori célpont a magyarok körében.

Legjobbakat kívánom a továbbiakban is :slightly_smiling_face:


#28

Szia !

Most pár mondatban kifejtem én is a véleményem. Itthon tanultam, majd iskola után nem sokkal (fél évvel-18 évesen) már nyakamba vettem a világot. BÁTORSÁG kell elindulni, pedig nincs mitől félni. Sok országot bejártam (Ciprus 4 év, Anglia 2 év és hajózás 1 év), sok helyen dolgoztam (nagyon jó helyeken, nagyon jó pénzért), de másfél éve hazajöttem tanulni újra (egyetemezni) és hát látom hiba volt.

Az hogy heti 50 órát dolgozok + feketén számítógéppel is foglalkozok és ezzel is csak egy 20 nm-es garzont tudok kibérelni (lehet tudnék egy 50 nm- lepukkant lakást is, de akkor nem maradna pénzem kajára - márpedig az étkezés és a sport nekem az elsők között van - ) nonszensz. Szerintem nem kéne a luxus cikkek közé tartoznia annak, hogy értelmes kaját eszel (és nem bélszínről beszélek), elmész egy edzőterembe mozogni vagy hogy havonta 1x veszel egy PS4 játékot.

Hamarosan újra elhagyom az országot, de ezúttal végleg. (persze nyaralni visszautazom majd, de ennyi) Nevetségesnek tartom, hogy annyiba kerül itt ahol lakok egy 50nm lakás mint Manchesterben vagy Cipruson egy nagyvárosban (márpedig nem a budai várban élek :smiley: ) Na ez tökéletesen leírja az ország állapotát. (politikát hagyjuk ki). Kinti tapasztalataimról annyi, hogy mindenhol értékelték a kemény munkát és a jó hozzáállást. Volt, hogy fél év után vezetőbeosztásban találtam magam, mert megtoltam azt a 6 hónapot. Ezt itthon is elmondhatod ? Sajnos nem… (általánosságban)

Nem azt mondom, hogy nem lehet itthon megélni (munka van bőven), csak nem mindegy milyen életszínvonalat tudsz fenntartani.


#29

Szia!

Köszönöm, hogy leírtad az élményeidet :slight_smile: És ezek után teljesen megértem, miért fogsz újra elmenni kis hazánkból. Az ember itt azzal vígasztalja magát, hogy így is jobban élünk, mint az emberiség 70-80%-a, ami miatt valóban hálás vagyok. Viszont ha azt nézi az ember, hogy európa nyugatabbra eső felében ezzel a tudással, és ezzel a munkával amit jelenleg itthon végez, mennyivel másabb élete lenne, és mennyivel több mindenre lenne lehetősége.

Én igazából azt érzem, hogy a családon kívül más nem tart vissza. Sokak szerint a magány, a kulturális különbségek miatti kommunikációs problémák, és szocializációs különbségek miatt nehéz beilleszkedni egy másik országban. Viszont a ti példátok ennek az ellenkezőjét mutatja, egyrészt örülök, hogy jól érzitek magatokat, másrészt számomra is egyre vonzóbb így a gondolat :slight_smile:

A saját példám: 25 éves vagyok, szüleim nem tudták finanszírozni anno az iskolámat a világválság hatásai miatt, középiskola-főiskola helyett szakiskolába mentem, hogy mielőbb tudjak pénzt keresni. Egyáltalán nem bánom ezt, mert szeretem a szakmámat, viszont most utólag kell pótolnom, legfőképp az érettségit.
Kecskeméti viszonylatban jól keresek, most jutottunk oda párommal, hogy össze költöznénk, ő viszont nevetségesen rosszul keres, és nagyon kevés munka van nőknek a környéken, mindenhova csak gyári munkást keresnek…

Szóval a lényeg, hogy szeretnénk össze költözni, de olyan ocsmányul drágák az albérletek, hogy egy normális másfél szobás albi, ami nincs lelakva, hanem kis igényekkel is vállalható, többe kerül, mint amennyit a párom keres…
Az összes bevételünknek több mint a felét elvinné az albi+rezsi… És akkor még nem ettünk, nem tankoltam az autóba, nem mentünk el szórakozni, nem ruházkodtunk, semmi…
Ilyen feltételekkel hogyan lehet saját életet kezdeni? És én még jól keresek azt mondhatom… Aki még kevesebbet keres azok hogy tudnak kijönni?

Esetleg spórolni valami későbbi lakásra, vagy autóra, vagy bármire? Esélytelen, csak tengődés.
Úgyhogy bár imádom ezt az országot a természeti szépségei miatt, de el kell gondolkodni ezen :slight_smile: Ezért köszönöm a véleményeteket :slight_smile:

Továbbá úgy érzem, hogy amíg fiatal vagyok, tök jó lenne kicsit megismerni a világot, megtanulni angolul, beszélgetni más emberekkel, tapasztalni új dolgokat :slight_smile: