Valahol kezd eltűnni az a fajta fejlődési státusz, ahol kisgyermek kortól kezdve mondjuk szociálisan, nem virtuál szociálisan kezdünk tanulni az élettől - itt az élettől való tanulást értem a környezetei hatások interakciójára - én a középállapotban nőttem fel, ahol a számítógép/interenetes környezet kezdte átvenni az uralmat a hétköznapok szabad ideje felett és mire nyolcadikossá váltam, emlékszem mikor osztálytársammal szétváltunk az utcában " Találkozunk a Groove Streeten" egy virtuális utcában.
Előttem szólónak ott van a teljes válasza igazából, hogy minden a mérsékletesség matematikája. Egy olyan világot kezdünk, illetve élünk már, ahol a számítógépes világ, virtuális élet elkerülhetetlen és talán nem is baj hogy ez nem elkerülhető, mivel több lehetőséget kínál egy nyitottabb világ, mint a házunk előtti utca, illetve a sarki kocsma.
Arra is emlékszem hogy a World of Warcraftos időszakomból, ami bő nyolc teljes évet élt meg életemből, most vagyok 24 éves, rengeteg személyes kapcsolatom alakult, amikor X mennyiségű ember Y nevezetű helyre összeült megismerni egymást, iszogatni, enni, beszélgetni és egy virtuális térben kezdtük el és végül a való életben került teljesség ez az egész.
Fontos a valóéletbeli kapcsolatépítés, de sokszor megtámadják ezt a pontot úgy, hogy a régimódi fajta szociális építés az kötelezőBB gyakorlatnak kellene lennie, mint hogy megismersz egy tagot a neten, aki a szomszéd városban él és össze ugrotok hetente egy sörre vagy kettőre, mert tudjuk hogy az egy sör nem sör.
A szülői neveltetés ezen a téren hogy “túl sokat ülsz a gép előtt, fiam, hülye leszel mint szódás a lovát” jelenség a legszomorúbb dolog egy felnőtt embertől, akinek a gondolkodása gyakorlatilag fejlettebbnek kellene lennie, mivel tapasztaltabb, több élet évet élt le a földön, de sajnos ez nem az. Abba bele se gondolnak sokszor hogy vajon miért ül ott. A miért kérdésre a választ meg végképp nem fogják megtalálni, mivel csőlátásosan látnak egy dolgot: Ott ül.
Persze, van kivétel, vannak azok akik ezt átugorják hogy ott ül “Jó oké, de miért játszol ezzel? Meg mi ez? Mit olvasol?”
Tapasztalatként mondom megint csak, hogy a Warcraftos időszakom mellett, nem csak hogy több ismerettséget szereztem vele, mint amit amúgy nem tettem volna meg, de még olyan dolgok is fejlődtek, készségek amik azért fontosak tudnak lenni, és most tekintsünk el a begyepesedett sztereotípiáktól, mert attól hányok.
- Csapatmunka
- Csapatban TUDNI játszani( játszani átvitt értelem)
- Koncentráció
- Odafigyelés
Szóval nem feltétlen hátrány a mai kornak ez az új fajta virtuális szocializálódása, de meg kell tartani a Szülő-Gyermek kommunikációt és csatolni hozzá a világ fejlődésének tematikáját és hatásait is.
Mérsékletesség matematikája.
