TheVR Fórum

Emberi kapcsolatok változása az évek alatt

Egyik nap egy ilyen beszélgetésbe futottam bele:
Milyen nagyon nagy baj, hogy a 10 éves unokaöcsém már profin kezeli a számítógépet - videó, játékok, minecraft stb… - de a barátaival nem akar kimenni játszani és ritkán van olyan bandázás, mint ami annak idején suli után nekünk volt.

Szociális kapcsolatok ilyen változása tényleg veszélyt, problémát jelent a világra nézve? Meddig mehet ez így el? Lesz olyan, hogy végleg bezárnak a kocsmák és teljesen a világhálón éljük majd szociális életünket?

Pisti egyik régi streamben említetted ha két ember oculus segítségével a kínai nagyfalon ül és beszélget az nem feltétlen a szociális kapcsolatok poklát jelenti ebbe mélyebben nincs kedved belemenni? és hogy te hogy látod ezeket a változásokat? Mit hoz a jövő? :smiley:

Vissza kerestem én nem találtam, de ha volt már ez a téma akkor töröljétek nyugodtan.

" A csecsemőkbe pírszinget raknak, bőrüket barnulásra, szemüket TV nézésre kényszerítik. A TV műsorokat visszafejlesztésre programozzák. Az első első 10 évben ilyen ólcsó SZÁJENSZ FIKSÖN filmeket kell nézniük. Ócska, mosógépnek tűnő robotokkal, melyek bénán nyúlkálnak…az éjszakában. És aztán jöhötnek a horrorfilmek: fekete kábelek közt folyó fekete takonnyal, és persze a rózsaszínben világító kisbabákkal."

3 Likes

Anélkül, hogy összeesküvés elméleteket szülnénk nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a folyamat rengeteg ember érdeke. Minél kevesebb a valódi interakció a világgal, minél inkább rá vagy szorulva arra, hogy a virtualitásban (vagy egy márkában, TV műsorban, bármiben) találd meg a boldogságod annál inkább válsz kiszolgáltatottabbá.

Egy haza példa: mióta itthon bejöttek a kereskedelmi televíziók (TV2, RTL stb.) azóta drámaian csökkent az emberek autonómiája. Példánál maradva: mit állít egy kereskedelmi csatorna? - “mi azért vagyunk, hogy neked műsort szolgáltassunk, azonban ezért reklámokat kell megjelenítenünk”. Ezzel szemben a valóság épp ennek az ellenkezője. Ezek azért léteznek, hogy te reklámot nézz, és a műsorok vannak azért, hogy a képernyő előtt maradj és ne kapcsolj el. Mikor lesz sikeres egy reklám? Akkor ha a befogadó igényei a lehető legalacsonyabb szinten van. Gondolj bele, ha bármit befogadsz, ha bármilyen mémet el lehet ültetni az agyadban akkor borzasztóan könnyen manipulálhatóvá válsz. Ahogy politikai témákban, úgy a vásárlással kapcsolatban is.

Visszakanyarodva az eredeti témához, szerintem itt ugyan ez figyelhető meg. Minél inkább kiszolgáltatottá válsz a virtualitás iránt, annál inkább szorulsz arra, hogy cégek tettessék azt, hogy fontos vagy számukra. Ami igaz is, csupán nem a lelked hanem a pénzed a célpont. Viszont! Én mindig azt mondom, hogy “minden a mérsékletesség matematikája”. Ahogy a költekezésre, az alkoholfogyasztásra, a játékokra és bármi egyébre, úgy erre is igaz. Meg kell találni azt a pontot ami még egészséges és fenntartható mellette a szociális (reallife) élet is. Ez egy gyereknél a szülő felelőssége.

Ajánlott sorozat ezzel a témával kapcsolatban: Black Mirror. A sorozat minden része egy különálló történet, nincs összefüggés a részek között. Ezt a témát az első évad második része dolgozza fel, ajánlom.

3 Likes

Valahol kezd eltűnni az a fajta fejlődési státusz, ahol kisgyermek kortól kezdve mondjuk szociálisan, nem virtuál szociálisan kezdünk tanulni az élettől - itt az élettől való tanulást értem a környezetei hatások interakciójára - én a középállapotban nőttem fel, ahol a számítógép/interenetes környezet kezdte átvenni az uralmat a hétköznapok szabad ideje felett és mire nyolcadikossá váltam, emlékszem mikor osztálytársammal szétváltunk az utcában " Találkozunk a Groove Streeten" egy virtuális utcában.

Előttem szólónak ott van a teljes válasza igazából, hogy minden a mérsékletesség matematikája. Egy olyan világot kezdünk, illetve élünk már, ahol a számítógépes világ, virtuális élet elkerülhetetlen és talán nem is baj hogy ez nem elkerülhető, mivel több lehetőséget kínál egy nyitottabb világ, mint a házunk előtti utca, illetve a sarki kocsma.

Arra is emlékszem hogy a World of Warcraftos időszakomból, ami bő nyolc teljes évet élt meg életemből, most vagyok 24 éves, rengeteg személyes kapcsolatom alakult, amikor X mennyiségű ember Y nevezetű helyre összeült megismerni egymást, iszogatni, enni, beszélgetni és egy virtuális térben kezdtük el és végül a való életben került teljesség ez az egész.

Fontos a valóéletbeli kapcsolatépítés, de sokszor megtámadják ezt a pontot úgy, hogy a régimódi fajta szociális építés az kötelezőBB gyakorlatnak kellene lennie, mint hogy megismersz egy tagot a neten, aki a szomszéd városban él és össze ugrotok hetente egy sörre vagy kettőre, mert tudjuk hogy az egy sör nem sör.

A szülői neveltetés ezen a téren hogy “túl sokat ülsz a gép előtt, fiam, hülye leszel mint szódás a lovát” jelenség a legszomorúbb dolog egy felnőtt embertől, akinek a gondolkodása gyakorlatilag fejlettebbnek kellene lennie, mivel tapasztaltabb, több élet évet élt le a földön, de sajnos ez nem az. Abba bele se gondolnak sokszor hogy vajon miért ül ott. A miért kérdésre a választ meg végképp nem fogják megtalálni, mivel csőlátásosan látnak egy dolgot: Ott ül.

Persze, van kivétel, vannak azok akik ezt átugorják hogy ott ül “Jó oké, de miért játszol ezzel? Meg mi ez? Mit olvasol?”

Tapasztalatként mondom megint csak, hogy a Warcraftos időszakom mellett, nem csak hogy több ismerettséget szereztem vele, mint amit amúgy nem tettem volna meg, de még olyan dolgok is fejlődtek, készségek amik azért fontosak tudnak lenni, és most tekintsünk el a begyepesedett sztereotípiáktól, mert attól hányok.

  • Csapatmunka
  • Csapatban TUDNI játszani( játszani átvitt értelem)
  • Koncentráció
  • Odafigyelés

Szóval nem feltétlen hátrány a mai kornak ez az új fajta virtuális szocializálódása, de meg kell tartani a Szülő-Gyermek kommunikációt és csatolni hozzá a világ fejlődésének tematikáját és hatásait is.

Mérsékletesség matematikája.

2 Likes

Ebben igazat adok neked, azonban szeretném árnyalni a képet. Ahogy Milan Kundera megírta évtizedekkel ezelőtt “A lét elviselhetetlen könnyűsége” c. művében: “a technika a világot olyan jövő felé vezeti, melyet az ember sem alakítani, sem előre látni nem képes.” És ez egyetlen generációváltás alatt következett be! Aki most szülő annak borzasztóan bonyolult feladata van, így nem is csodálkozom azon, hogy a 90% elvérzik ezen a próbán. A nevelést nem tanítják sehol, pedig kellene. Pláne most.

2 Likes

Nevelést nekem tanítanak a főiskolán és a szakdolgozatom is a Z generáció szociális készségeinek kutatásából írtam. Foglalkoztat a téma, de nem olyan nagy durranás egyébként. Én is még lejártam játszani a panelból az utcára annó, de már volt PS-ünk meg számítógépünk, és esténként apával azon játszottunk. A változás akkor jött, amikor költöztünk és nem voltak barátaim az új városban és folyton chateltem. Az öcsém 10 éves, imád focizni, meg FIFA-zni meg focis videókat nézni. Az utcára nem megy egyedül, mert féltjük, forgalmasak az utak nagyon, de ha átjönnek hozzánk a barátai, akkor is megy a PS-ezés, de a foci is. A közös élményt keresik: szeretsz egy játékot, akkor multiba is akarod játszani, mert együtt jobb. Vágyik minden gyerek a figyelemre, törődésre, élményekre. Egy ideig mondja, hogy játssz vele, mesélj neki, gyere megmutatom milyen a hobbim, de ha leszarják, megoldja magának, ott a tablet. Nem kell túl misztifikálni. Egyetértek a fogyasztói társadalom témával, reklámos elmélettel, de ha nem érdekel a saját gyereked, akkor az internet “megneveli” helyetted. Aztán csodálkozhatsz. Erről már volt szó HH-ban.

Nagy Bandó András: Mesét kérek

Kérem, várom, követelem,
üljön le az apu velem!
Legózzunk, vagy lovat fessünk,
olvasgassunk, beszélgessünk.

Azt is kérem, követelem,
üljön le az anyu velem!
Kérdezgetném erről- arról,
napsütésről, hóviharról.

Meguntam az összes tévét,
játsszunk inkább mindenfélét!
Kockát, malmot, mint ők régen,
focizzunk az utcavégen!

Mesét kérek itt az ágyban,
ma este is arra vágytam.
Könyvből szép a mese este,
nem mobilon, esemesbe.

2 Likes

Egyetértek ebben, ez igaz hogy nehezen tartják a lépést az Öregek. De ezzel nem is lenne igazából semmi baj, csak sokan nem is nagyon hajlandóak mondjuk tanulni. Amit szintúgy megértek, mert XY tíz év után, nekem se nagyon lenne kedvem új dolgot befogadni mert a leélt évek alatt eleget fogadtam be, ez felfogás/mentalitás kérdése. Az sose ártott ha nyitottak voltak az emberek valami új felé ami igazából építő IS tud lenni.
Én amondó vagyok, hogy az aranyközépút az, ami igazából jó. Én örültem hogy volt részem mindkét szociális életben. Igazából most is azt tesszük, X ember beszélget egy platformon és fogalmunk sincs ki merre hány méter, viszont! nem állunk ott meg, hogy csak egy platformon kommunikálunk, mivel már szerveznek közösségi találkozókat az itteni felhasználók, ami jó. Virtuális-Valóéleti Szocializálódás kapcsolata és jó irányú használata építő jellegű, csak fejet kell hajtani rá hogy van ez az opció is ami hasznos. Fel kell ismerni hogy vannak benne potenciális lehetőségek. Megint csak World of Warcraftal tudok jönni:

Az első munkahelyemet egy onnan megismert játékos szerezte nekem, ahol két évig dolgoztam és majdnem a mostani szakmai tudásom masszív építőkövei ezek.

Ebbe is bele lehetne menni, hogy a posztkádárikusz elvtársak többségénél miért alakult ez ki, illetve a fiatalok többsége miért lesz szintén ilyen. Szívesen beszélgetnék erről, de ez szerintem már túl deep ahhoz, hogy itt firtassuk. Egyszer majd egy sör mellett nagyon szívesen! :beer:

1 Like

Nevezhettek engem optimistának vagy naivnak (előre jelzem általában egyik se vagyok), de ebben a kérdéskörben én nem látom ennyire borúlátóan a helyzetet. Az emberi ösztönt semmilyen technikai változás, semmilyen vívmány nem fogja felülírni, márpedig mi ösztönösen a társaskapcsolatokra, érintkezési formákra vagyunk berendezkedve. Az, hogy a társas érintkezés közege, csatornája idővel változik, az nem jó vagy nem rossz dolog, hanem egy folyamat. Ettől a régen bezzeg minden jobb volt dologtól a falat kaparom. Általánosságban megfigyelhető két dolog: az ember a jelenlegi civilizációt/környezet/folyamatokat mindig rossznak tartja, és várja, hogy mikor fog az egész elbukni.
Én is rengeteget játszottam kint az utcában lakó hasonlókorú gyerekekkel, de nem mondanám, hogy az jobb volt, mint amikor elvonultam a szobámba rajzolgatni vagy építőkockákkal játszani, vagy most amikor gépen vagy konzolon játszok a szobámban. Más volt nyilván, annak is megvoltak az előnyei, de a hátrányai is. Bénáskodások a haverok előtt, cikizések, sérülések beszerzése aztán anyunak/apunak magyarázkodás, bicikli összebarmolása, sírás, hogy nem lesz új bicikli, mert nincs miből, stb…

Én nem gondolom, hogy a virtuális kapcsolatépítés rosszabb vagy károsabb lenne, mint a személyes kapcsolatépítés, csak másabb, és ne feledjük el, hogy olyanok számára is utat nyithat a kapcsolatépítésben, akik amúgy rettegnek elmenni egy buliba vagy több ember közé. Én ugyan nem rettegek emberek közé menni, de borzasztóan le tud fárasztani egy házibuli vagy egy nagyobb rendezvény, ahol több ember van. 1-2 óránál tovább nem is érzem magam jól ott és általában ennyi idő után már az órámat nézegetem, és a menekülési útvonalakat tervezgetem. :smiley: De online, bármilyen chaten fáradtság nélkül tudok egyszerre több emberrel beszélni, anélkül hogy azt kívánnám, bárcsak az egész kóceráj felgyulladna.

Lesz olyan, hogy végleg bezárnak a kocsmák és teljesen a világhálón éljük majd szociális életünket?
Őszintén, nagyon remélem, hogy a kocsmák bezárnak, mert helyüket átveszik a VR social meeting point-ok, hogy ilyen szép magyar kifejezéssel éljek. Nem gondolom, hogy egy káros szenvedélyből hasznos, társas emberi kapcsolatok alakulnak ki hosszú távon.

3 Likes

Ez jogos, igazából csak a felület más :smiley: ha úgy tetszik de a folyamat ugyan az marad: Kapcsolatot építesz.

1 Like

Nekem rengeteg olyan élményem van tini koromból, amikor online barátokat szereztem, közös érdeklődés, ismerősök alapján. Ugyanolyan fontosak, mint akikkel összetettek a suliba és úgy lettünk barátok. Ment a hajnalig chatelés, aztán meg a “kéne már találkozni”, pont mint itt.

Van egy barátnőm még általánosból, osztályban volt 2-3 barátnője, de amúgy meg a világ minden tájáról voltak barátai, mert neki teljesen más érdeklődési köre volt, mint a suliban a többieknek, kreatív volt, kis nerd és megtalálta a többieket és akkor is és a mai napig közös programokat szerveztek/nek. Nincs az, hogy jaj seggarc mindenki az osztályban, környéken nem ismerek senkit, mi van ha nem szeretnek. Heló xemounicorn33 (ez most random volt, de ilyen régi menő nickek xDD), amúgy XY vagyok és már BFF-ként találkoztok :smiley:

Ez a fórum is addiktív ez tény :smiley:

1 Like