Hagyományok, magyar ünnepek


#1

Sziasztok srácok :slight_smile: Kíváncsi lennék a véleményetekre és persze a többiek véleményére is a következővel kapcsolatban: Szerintetek mennyire kell, hogy fontosak legyenek egy magyar ember számára a magyar ünnepek? Ma március 15-e van, Erdélyben élek és nagyon jó volt látni , hogy itt a városban is mennyien összegyültek ünnepelni és viselték a kokárdát. Voltak olyanok is, akiket nem nagyon izagtott ez a nap és olyan volt számukra mint a többi. Szerintetek elfogadható ez a magatartás? Engem őszintén szólva ez sem zavar, mindenki úgy tesz ahogy szeretne, de kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok, mennyire kell őriznie egy magyar, vagy akár más nemzetiségű embernek a hagyományait? Illetve ti mennyire vagytok hagyományörzőek? További szép napot mindenkinek :slight_smile:


#2

Engem az zavar, hogy minden nemzeti ünnepünk depressziós. Március 15. emlékezzünk a halottainkról, ok23. emlékezzünk a halottainkról. Húsvét: Jézus halála (pedig termékenységi ünnepnek indult) Halottak napja… Csak vicc. Irigylem a spanyol paradicsomdobálást, a bikafuttatást a felszabadultságot más helyeken. Itthon állhatok vigyázzban öltönyben és hallgathatom némán a Himnusz.


#3

Hát igen, van benne valami.


#4

Azért azok a bikák nem feltétlen barátságosak ám.


#5

Egy vidám bátorság próba.
Jó vannak vidám ünnepek is. Karácsony a szeretet ünnepe, szilveszteri bulik, Mikulás… Viszont ami magyarsághoz kapcsolódik, Nándorfehérvár, Arad… (Mondjuk jót tenne ha nyernénk is már valamikor) Nincs egy pozitív magyar ünnep. Az egyetlen kvázi közömbös ünnepen is már tűzijátékok vannak nyáron!


#6

Na a spanyol paradicsomos meg bikás témát pont nagyon gáznak látom, tuti azokon a napokon nagyon messzire utaznék onnan és letagadnám, hogy valaha is voltam ott :stuck_out_tongue:

Engem inkább az zavar, hogy a politika felzabálja lassan az összes ünnepünket, és ezeken a napokon a legbiztosabb, ha az ember ki se mozdul.

Egyébként jah, ha megnézed a magyarság történelmét, túl sok mindennek nem tudunk örülni… inkább sebnyalogatásra van lehetőség. Mindig a f*sz rossz oldalán álltunk.


#7

Legyen akármilyen úgymond “ünnepünk”, kijár a tisztelet. Én személy szerint szívesen emlékszem meg azokról az emberekről akik akkor tettek valamit a hazáért. Nem feltétlenül a gyásznak kell, hogy elöntse a lelkeden, nem is kötelező hogy tisztelegj, mert erre senki nem vehet rá. Ha nem akarsz nem emlékezel meg. Vajdasági magyarként én még fontosabbnak tartom a hagyományőrzést, mert így is érzem azt hogy igen is a magyar nemzet tagja vagyok. Március 15-én nem szomorkodom, nem gyászolok…hanem tiszteletemet rovom le a nemzet hősei előtt, akik akkor meghaltak a hazáért.
Idén jutottam először Magyarországon megemlékezésre (mert ugye itt tanulok most már 2. éve), és a Himnusz is igen…gyászosan hangzik, de ez a történelmünk része…ettől vagyunk azok, akik. Bár is személy szerint nekem ez a véleményem.
OFF.: a Kincsem film egy nagyon nagyon jóra sikeredett film, attól függetlenül, hogy nem történelem hű


#8

Asszem nem véletlen csak a vereségeinkre emlékezünk. Sebaj, júli 7-én ünnepelheted a Pozsony környéki háborút, amit az egyesített európai sereg ellen, többszörös túlerővel szemben nyertünk meg.
Ha még el is mennél rendezvényre, akkor valószínű lesz a Hősök terén. :slight_smile:

U.i. Több nyertes csatánk volt mint vesztes, de mindig ült a nyakunkon valaki, aki azt akarta sugallni, hogy állandóan vesztünk. Btw a történelem oktatásunk mai napig szerintem tül közel áll a rendszerváltás előttihez. :confused:


#9

Azért minden felfogás kérdése:

Március 15. A forradalom ünnepe, amire te gondolsz az szerintem október 6.
Október 23. Szintén a forradalom, siránkozni mondjuk november 4-én lehet.
Húsvét: Jézus feltámadásának ünnepe (itt jön be a képbe az újjászületés-termékenység témakör), a halálát nagypénteken ünnepeljük.
Halottak napja: Itt se kötelező sírni, lehet boldog nosztalgiával visszagondolni a szeretteinkre.

De nekünk is vannak bőven vidám ünnepeink/hagyományaink: busójárás, májusfa állítás, húsvéti locsolkodás, pásztorjáték/betlehemezés, és még sorolhatnám.


#10

Most lehet, hogy egy parasztnak fogok tűnni, de attól, hogy nem hordom a kokárdát, még büszke vagyok az akkori hősökre. Gondolok rájuk, hogy itt van a haza földje, ő miattuk. De elvegyül azzal az érzésemmel, hogy ismét egy újabb munkanap (általában dolgozom az ünnepeken). Minden tiszteletem az Övék.