Karakteres főgonoszok Játékokban


#1

Sziasztok!

Egy kis mesélős, elmélkedős, felsorolós s akár nosztalgia jellegű témát dobnék fel eme topik formájában, a célkeresztjében pedig nem mások állnának, mint az általunk ismert játékokban szereplő emlékezetes főellenségeink , midőn főhőseink elég időt kapnak minden alkalommal tündökölni a rivaldafényben.

Megannyi izgalmas, kidolgozott és összetett világgal rendelkező játékot tudhatunk magunk mögött és valamennyiben biztos összeakadtatok már ti is olyan főgonosszal, vagy legalábbis antagonista karakterrel, aki valamiért szimpatikussá vált. Talán az életszemlélete, a céljai, a stílusa miatt, vagy amiatt a hatás miatt, amit az egész játékidő alatt rátok gyakorolt.

A kérdés tehát adott. Mely játékok főgonosza volt a legemlékezetesebb a számotokra, mitől tartjátok érdekesnek, emlékezetesnek és/vagy elgondolkodtatónak? Mik voltak az első benyomásaitok és hova lyukadtatok ki végül? Meséljetek!

#2

Több is van de akkor legyen pár ami jobban megragadt bennem ami igazán élvezetes és emlékezetes.

Prince of Persia Warrior Within:
Dahaka eléggé hogy is mondjam akkorisban féltem főleg mikor a semmiből kiugrott aztán mehetett az üldözés és hiába voltak vissza tekerések volt hogy elszidtam párszor a készítők kedves… :smiley: ( biztos veletek is megesett már) de ettől függetlenül egy nagyon jól kitalált és igen élvezetes gonosz igaz vannak sokkkal híresebb és valószínűleg jobb gonoszok (ilyet… :smiley: ) de nekem ő az egyik ilyen főgonosz :slight_smile:

Metal Gear V Phantom Pain
Skull Face : Igaz hogy nem egy nagy főgonosz ám attól hogy magyar származású és eléggé kidolgozzott a feje nekem mégis megragadt bennem és ahogy elbántak vele…(nem spoilerezek…) Igen csak hogyis mondjam aljas volt legalábbis nekem mégha konkrét boss fight nem is igazán volt attól a karaktere megfogott

Need For Speed Most Wanted 2005
Razor: Nos ámbár nem egy konkrét személy akivel pár bajt kellet küzdeni viszont versenyben igen és mint az elején és a végén is a játékban szerintem egy igen jól kitalált és néha szivatós karakter volt főleg az utolsó versenyekben a játékostól elopott BMW-vel.

Batman Arkham Origins:
Bane: Hát …sok probálkozás volt… mire "elhunyt + " szerintem elég ennyit írni róla…

GTA San Andreas :
Big Smoke: Mivel számomra ez a főgonosz nagyot üt személyileg , történet szerint hogy elárulja CJ-t igy nekem nagyon jól kitalált fő gonoszt hozott a játékba ám volt azért mit szenvedni vele és elég sokszor előkerült elő a csalás miután x -edjére is megölt…

Nagyjából ennyi vannak még amik emlékezetesek de úgy érzem ők akiket biztosan beivódott nagyon a játékos élményeim közé .


#3

Részemről igazából a Mass Effect két - ha lehet mondani - “főgonosza” vagy már már antihero-ja, a legemlékezetesebb.

Saren Arterius, akit sajnos megismételni nem tudott a széria nagyon jól húzta végig az első részt, a figyelmet teljesen magára vonta az igazi ellenről.

Illetve nem más, mint a “The Illusive Man”, aki szintén kiesik kicsit a főgonosz kategóriából, de hasonló utat fut be és válik kvázi azzá.

A két karakter egyébként hasonló, főleg céljaikban, na meg sorsukban is és nagyon jól vezetik végig a történetet úgy, hogy közben kvázi nem is ők maguk a probléma valós forrása. Persze mondhatni, hogy az ilyen karakterek végül belelépnek ebbe a szerepbe, maximum találnak más eszközöket hozzá, de lényegében nagyon jól megmutatják mennyire torzulhat egy személyiség bizonyos meggyőződés hatására.


#4
Bevallom őszintén, a Mass Effect szériát nem igazán követtem eddig, noha stílusra egyáltalán nem állt távol tőlem. Saren pusztán a megjelenésével már elérte, hogy megragadja a tekintetem (külön köszönet a Gifért), szóval elkezdtem lecsekkolgatni néhány Wikia oldalt és videót; meglehetősen érdekes. Egyébiránt ha jól sejtem… sikerült elspoilerkednem magamnak, milyen sorsra jut. Erre viszont egyáltalán nem számítottam. Hogy is fogalmazzak…

Spoiler

Az általam kedvelt főgonoszok többsége hogy úgy mondjam, idegenkezűség által távozik az élők sorából - amennyien még ott voltak - , ez a lépése viszont sokat elárul magáról, ami Sarent illeti. Valamiért egyébiránt sem tükrözte számomra azt a főgonosz érzetet.

Komolyan elkezdett érdekelni, hogy egész pontosan mekkora szerepe is volt az egész részben, főleg ha minden szem rátapadt.

Az a gond, hogy a számomra szimpatikusabb főgonoszok sokszor indokolatlanul kevés szerepet kapnak a monitorunkra. Egy szintén kedvelt játékból had emeljem ki mondjuk Eredin Bréacc Glas karakterét (The Witcher). Komoly fenyegetésnek számít, a története is igen érdekes és annak ellenére, hogy igaz bár rejtélyes figura, csak néhány mondatot lehetett tőle hallani. Ez mondjuk izgalmasabbá teszi a jelleme feltérképezését, ami szerintem mélyen szántóbb lehet.

Ruvik és Stefano esetében mondjuk könnyebb dolgom akadt, de ez a játék még feldolgozás alatt áll számomra, főleg azért, mert talán ez egyike azoknak, amelyeket (de legalábbis az első részét) mindenképp én szeretném kivégezni.

#5

Szigorúan a képernyőn töltött ideje nem olyan mértékű közel sem, mint a jelentőssége a sztoriban. Nem tudom milyen mélységig vagy ismerős a trilógiával, de ha bármit is olvasol róla azonnal belefutsz, hogy a probléma gyökere a “Reaperek”, Saren - hogy is mondjam spoilermentesen :slight_smile: - ennek a problémának a közvetítője vagy épp “fordítója”. Emellett persze szó esik a személyiségéről és helyzetéről, hogy miért érthető és egyben kézenfekvő, hogy ebben a szerepben találja magát, de nem lőnék le inkább semmit. Pontosan ezért nem teljes mértékben főgonoszként kell kezelni, de az első rész mindenképp őt jeleníti meg ebben a szerepben. A spoilerhez annyit, hogy a sorsa alakulhat többféle képpen, attól függően hogy milyen döntéseket hoztál megelőzően és hogyan osztottad a karaktered pontjait.
Mondani csak azt tudom, ha közel áll hozzád az RPG, hogy a ME trilógia (a finoman fogalmazva magasan közvéleményt megosztó) lezárása ellenére a kötelező darabok közé tartozik. Bár az első rész játékmechanikája mára egy kicsit esetlen, a sztori kárpótol, illetve van hozzá egész jó textúra pack ami egészen vizuálissá teszi mai szemmel is (hasonlóan a 2., 3. részhez is - rájuk is fér eléggé).


#6

Részemről Haytham Kenway, az Assassin’s Creed 3 “gonosza”. Zárójelbe teszem mert nem egyértelműen rossz, csupán más a világnézete. Általa jobban megismerjük a templomosokat, az ideológiájukat. Valóban sok gazember van a soraikban akiket nem érdekel más mint a haszonszerzés, a céljaikért bárkit eltaposnak, de sokan közülük hiszik hogy a hatalom azért adatott a kezükbe hogy jobb világot teremtsenek. Az emberek nem igazán vágynak a szabadságra, szükségük van rá hogy irányítsák őket, hogy megmondják mit tegyenek. Haytham azért is különleges mert a játék első öt fejezetében őt irányítjuk, így sokat megtudunk róla, megismerjük mint embert és így nehéz nem kedvelni. Az egész játék politikai és történelmi keretek között meséli el egy apa/fiú kapcsolat nehézségeit.


#7

Az én abszolút favoritom GLaDOS a PORTAL szériából. A precíz és gépi gonoszság mintapéldája, amit a 2. részben nagyon szépen árnyalnak. Kiben is van hiba: benne, Atlasban, a főszereplőnkben vagy a világban? Él-e még Caroline, GLaDOS emberi tudata, vagy már csak kód az egész elméje? Rengeteg nagyon jó kérdést felvet.
image
image