Magány/magánéleti problémák


#1

Sziasztok!
Ez kissé személyesebb jellegű téma,de azért remélem akad aki tud tanácsot adni/1-2 jó szót mondani…
Szóval nem akarok siránkozni,de nekem semmi nem jön össze ha az emberi kapcsolatokról van szó,egyszerűen nem vagyok képes hosszú távon megfelelő barátokat/barátnőt szerezni magam mellé és már nagyon kiborít a dolog pl.facebookon már 4.hónapja sincs pedig 20.évesen szinte mindenkinek van,de amikor volt,akkor is csak feleslegesen böngésztem illetve szép lányok képeit bámultam,akiknél esélyem se volt soha az életbe se…A kinézetemmel nincsenek problémák legrosszabb esetben is átlagosnak mondanám a külsőm…

Ami inkább gond az,hogy az emberek nem képesek/én nem vagyok képes a valódi énemet megmutatni,mivel a múltban élt sérelmek miatt szinte senkivel se bírok közvetlenül beszélni élőben,ami azért elég hátrány sok mindenkinél,de az emberek se szánnak időt arra,hogy kicsit jobban megismerjenek…Van azért 1-2 barátom,de őkat meg én passzoltam,mert nagyon mások a céljaink az életben és a flegma hozzállásukkal inkább már hátráltattak,mint segítettek…

A lányokkal való kapcsolatomról meg annyit,hogy inkább kívánnám azt,hogy soha ne legyek többet szerelmes,mint sem,hogy többet szenvedjek velük,mert a legtöbb még az én koromba is gyerek és tényleg nem vár sokat a pasijától csak,hogy nézzen ki valahogy meg,hogy szociálisan tartson valahol és az utóbbi hiányában nekem esélyem sincs…De komolyan amilyen flegmán viselkednek egyes lányok már gondolkoztam azon,hogy k.anyukájukba elküldöm őket,amit már meg is tettem néhányszor,persze nem ilyen durván…
És a durva dolog,hogy ez a dolog csak beszélgetés útján fejlődhet…De senki nem foglalkozik velem,mindenkinek csak a saját önző kis érdeke jár a szemelőt vagy egyszerűen talál egy olyat akivel jobban ellehet beszélgetni…
Nagyon magányos is vagyok és egyszerűen semmire se találok választ magammal kapcsolatban…


#2

Tudom mindenki furának tartja, és Magyarországon eléggé lenézik az embert ha pszichológushoz jár, de én kifejezetten ajánlani tudnám. Egy részt segít feldolgozni a sérelmeidet, ami segítheti a szociális életedet. Más rész pedig mivel élőben beszélgetsz valakivel, így az élő beszéded i fejlődik.
Mivel írtad, hogy az élőben való kommunikáció a gond én ezt tartanám megoldásnak. Nem igazán tartanám túl hatékonynak, vagy hasznosnak az interneten való beszélgetést is emiatt.
Amit pedig még tudok javasolni, hogy merj pofára esni, próbálkozz ott is ahol azt gondolod nincs esélyed. Igen tisztában vagyok vele, hogy az emberek félnek a kudarcoktól. Azért próbáld meg.
Remélem tudtam segíteni, és fel a fejjel még nincs itt a világ vége. :slight_smile:


#3

Keress egy társaságot ahova eljárhatsz új embereket megismerni, legyen az bármi!
de hajrá, emberekkel beszélgetni új embereket megismerni csak ott tudsz ahol vannak új emberek!
keres közös érdeklődési kört és hajrá, erölte4sd meg magad és küzd ha ez a célod!


#4

Mintha magam látnám.


#5

A kulcs szerintem az utolso mondatodban van. Nem találsz válaszokat magaddal kapcsolatban.

Lehet ez a gond, ezért megy ez nehezebben. Először ismerd meg magad teljesen. Ha ez megvan, akkor pontosan tudni fogod hogy kit/kiket keresel.

Egyébként @lengyelb nagyon igazat szólt. Keresni kell. Barátnőt és barátot is. Ha befordulsz, nem ismerkedsz, akkor nem lesz kiút.

A csalódás meg sajnos mindig benne van es benne is lesz. Ezt nem tudod elkerülni, de ez nem is baj. Ettől leszel erősebb és még jobban kitisztul hogy mit szeretnél és mit nem.

Sose add fel, mindig van megoldás, csak keresni kell és néha atlépni a saját határainkat ehhez. :slight_smile:


#6

Megértem teljesen azt amit írtál. Viszont a tudni kell különbséget tenni magány és egyedüllét között. Attól hogy egyedül vagy, nem biztos hogy magányos vagy.


#7

Nem feltétlenül,de gyakran együtt jár a dolog.


#8

Ezzel nagyon sokan küzdenek… én is, fiatalok vagyunk még, gondolj arra, hogy marha sok idő áll még előtted és azok a lányok akik most ilyenek 3-4-5-10 év múlva felnőnek! Lehet hogy akkor jön el a te/mi időnk. Hidd el egy cipőt hordunk csak én 25 vagyok. Nehéz normális lányt/nőt találni és kihangsúlyozom a fiúkkal/férfiakkal is ez a helyzet női oldalról sokat hallani ugyan ezt. Bár egy nő már érett és egy férfi is, azért meghagyom ezt a szerkezetet.

Az elérhetetlen lányokról meg annyit, hogy sokszor “te vagy a szőke herceg fehér lovon”, saját tapasztalat.

@icepickaxe1 Teljesen egyetértek a hozzászólásoddal! Én is csak ajánlani tudom. Sokat tud segíteni, főleg ha nem ismered magad. :slight_smile: Egyébként én kötelezővé tenném a mai fiataloknak a pszichológust középiskoláig, ha nem értetek egyet ezzel nyugodtan szóljatok! :smiley:


#9

Minden rossz indulat nélkül, de ha el hagyod magad és flegma minden nő, akkor ne várj változást. Ha nem jársz szórakozni, ismerkedni, vagy bárhova, ahol közösség, több ember van, úgy nem kell csodát várni. Ha 1 nő elutasít, akkor mi történt? Semmi! Ez sehol nem kudarc, meg pofára esés. 3432424234 millió nő van a világon, nem jött be 1? Majd a másiknál sikerülni fog. Csak az nem esik pofára, aki nem törekszik. Először fejben rakd rendbe a dolgokat, aztán irány ismerkedni! Pacsi!


#10

Remélem jó helyre írok.
Nem tudom részleteiben is leírjam-e a dolgokat. Megpróbálom nagyvonalakban.
2 és fél éve voltunk együtt a párommal. Izlandon jöttem vele össze, hamar összeköltöztünk. Neki van egy kislánya de szerencsére megszerettük egymást vele is. Majd kiderült h hazudozik és olyan dolgokat talál ki ami, hát nem szokványos.

  • Hamis fb profilt csinált barátom nevében, hogy összevesszek vele
  • Azt terjesztette hogy mikor külön töltöttünk pár hónapot én össze-vissza csaltam. Holott minden este beszéltünk. (a drága repjegy miatt egyedül mentem haza nyáron jogsit csinálni)
  • Elmarta maga mellől a barátait és rokonai 90% a hazudozásaival. Csak az anyja áll mellette.
  • a húga és a férje kérlelt hogy nyissam ki a szemem mert manipulál, de nagyon. Én nem vettem észre
  • Mikor ezt szóvá tette neki egy gyerekkori barátom élettársa kifakadt és “utasított” h azonnal tegyek valamit mert ez nem állapot. De hogy tehettem volna mikor nem volt igaza. Sőt.
  • Az anyjával feljelentették volna az előbb említett barátoméket mert nem tetszett nekik sok minden az életvitelükben és fel is lehetne őket (ha nagyon kiforgatjuk a dolgokat), de az ő életük és azt csinálnak amit akarnak. Semmi kirívó, egyébként. 1 napnál többet nem találkozott velük egyikőjük sem. Én is sokat meséltem az exemnek mikor összejöttünk, hogy miket meg nem csináltunk annó és ebből indultak ki.
  • Az utolsó pillanatig tagad, legyen szó bármiről ha lebukik. Szemrebbenés nélkül a szemébe mondja az embernek a valótlant.
    Miután most decemberben egy újabb hatalmas botrány után elköltöztem. A kapcsolatot azonban nem tudtam megszakítani mert szeretem. Pillanatnyi dühöm alábbhagyása után nem tudok rá haragudni.

Megbeszéltük hogy 1 évet külön leszünk és találkozunk, én elmegyek. Az egyetlen kikötésem, hogy semmi hazudozás, titkolózás. Majd megint csinált egy kamu fb profilt, hogy kiderítse ismerkedem-e. Majd mikor kiderült akkor ráfogta a húgára majd az egyik barátnőjére.
Ezután tovább találkozgattunk, de semmi szerelem. Majd úgy döntött költözik Svájcba. De pár napja felvetette, hogy mi lenne ha hozzám költözne Magyarországra. Én még pár évet kint lennék de ugye nyaranta hazamennék és tudnánk találkozni. Ott keresne állást és a rokonaim tudnának is benne segíteni. De holnap utazik és talán még ma lenne lehetőségem változtatni a dolgokon.
Olyan szépen hangzik, de valószínű ugyan az lenne a vége mint eddig. Vagy nem is tudom. Most begyógyszerezéssel írt rám és ki van birulva mert nem akar mégsem menni. Azt mondja szeret. Azt várta, hogy megállítom, hogy maradjanak, vagy költözzenek magyarországra hozzám. Szívem szerint mondanám de az eszem azt mondja, no meg apasztalat hogy engedjem el őket. Talált ott egy másik úriembert is már, csak nem szereti (azt mondja).
Mindezek mellett, gondoskodó és szorgalmas. Szerető és gondol a családomra. Velem kapcsolatban segítőkész.
A mai napig nem értetlenül állok a dolgok előtt amiket csinált, mint mindenki. Az összes barátom azt tanácsolja, hogy felejtsem el. Én magam is tudom, hogy idővel jobb lenne. De ha most ebből tanult? Mert ha igen és hagyom elmenni, és mással majd nem csinál ehhez hasonlókat? Ebben a hullámvölgyben amikor minden rendben volt, akkor tökéletes volt minden. De amikor baj volt akkor nagyon nagy.
Türelmes voltam, megértő, elfogadó.
Ostorozom is magam, hogy valószínűleg valamivel kiválthattam ezeket a dolgokat, de nem tudom mivel. Azon is go dolkoztam, hogy talán segítségre szorul és lehetne is rajta segíteni és nem lenne ilyennel több probléma. De honnén tudjam, hogy terápia alkalmával nem-e hazudna megint. Tudom, kicsit szánalmas ez az egész, de a “gond” ott van hogy nehezen szeretek meg embereket és bízom meg bennük de ha egyszer sikerül akkor képtelen vagyok nem bízni abban, hogy minden csak egy apró botlás. Csak ez már sok volt. A barátaim mellettem állnak, habár már nem tudok velül erről beszélni.
Igazából nem várom hogy mondja meg valaki mit is tegyek, csak le kellett írnom. Valakinek el kellett mondjam. Tehettem volna többet? “köpjek” a barátaim szemébe akik segítenek nekem és ugorjak abba vissza ahonnan éppen ki szeretnék “mászni”? Fogalmuk sincs, hogy tudom szeretni de szeretem. Jobb életük is lenne ott Svájcban.


#13

A töltött káposzta se az igazi újra felmelegítve.


#14

Amiket leírtál abból már kiderült hogy látod vele kapcsolatban a problémákat. Az ő " stratégiája" ( egyedülálló anyukából is kiindulva, sőt ez jobban erősíti benne) hogy fogjon valakit és az kitartson mellette, mert az életében mint partnerre kevés esélye van, így mindent amit tud azt megtesz hogy megtartson téged és irányítson.
Bármi áron. Szerencsére ahogy olvasom még vannak barátaid és a családod is melletted áll. Rajta kívül mindenki látja micsoda és mennyire káros mindenkire nézve akivel kapcsolatba kerül és ennek a veszélynek akarod kitenni a saját meglévő elkülönített környezetedet is.

Látod a problémát, mégis visszaugranál bele, mentegetni próbálod. Az elkülönítés nem oldott meg semmit. Ha visszamész nem is fog megoldódni semmi. Itt az alkalom hogy magadra is gondolj, és az a fájdalmat amit okozott neked befogd arra használd hogy előrejuss.A profilképedből 25-28 évesnek saccollak. 35 éves korodig férfiként te csakis_felfele_fogsz_ívelni. Fizikai , piaci és partnerségi szempontból. Van időd jobbá válni, tanulni a hibáidból és belefogni új dolgokba ( minden szempontból).

Javaslom Richard Cooper-t bújjad, szánj rá egy délutánt. A témáival nagyon haza fog neked találni. Amit nyújtani tud az a rávilágítás a hideg tényekre.


#15

Köszi szépen a kedves szavak. Rá is nézek. És igen, 26 vagyok.


#16

Én is nagyon hasonló gondokkal küzdöm, mint te, viszont ennek a közösségnek és a folyamatosan fejlődő bátorságomnak hála, ami által eljutottam a ninjon találkozókra is pl., olyan szuper embereket ismertem meg, hogy csak na! :grin: A találkozás vagy éppen a beszélgetés meg valamiért nem is volt ciki, csak jött magától, mintha már ezer éve barátok lennénk, szóval a közös nevező tényleg sokat tud számítani. Meg persze az, hogy szeretettel álltunk egymáshoz, nem az érdekelt hogy hogy néz ki éppen az illető, csak jól akartuk érezni magunkat. :slight_smile: