TheVR Fórum

Menekülés

Gondolkoztatok már azon, hogy a mai mainstream szórakozások (mozi, sorozatok, game) azon felül, hogy szórakoztatóak és más világokba kalauzolnak egy kicsit menekülés is a jelenlegi társadalomból?
A filmekben ábrázolt világ/hangulat sokszor idealizált és gyakran nélkülözi a realitást (de ez benne a feature…:)), ami egy részről jó, más részről viszont eléggé el tud vinni a málnásba… Aztán azon kapja magát az ember, hogy elképzeli milyen lenne egy olyan világban élni…
Melyik világ tetszett a legjobban? (nekem az Alien)
Egy másik aspektus, hogy ha mindenki “belemenekül” az aktuális szórakozásba akkor ki fogja megalkotni a jövő világát? Tisztelet a kivételnek aki nem fásult bele, hogy egy fogaskerék a gépezetben és nem fog bekerülni a történelem könyvekbe. Egyáltalán be kell kerülni? Vagy ezt is csak a filmek/sorozatok nyomják, hogy ha nem mented meg a világot akkor egy senki vagy)
Tudom nem könnyű téma, de kíváncsi lennék, hogy más is megnézte-e már az érem eme másik oldalát…

TheVR is the answer to your problem… :wink:

Ez egy érdekes téma szerintem. A gondolatok, amiket leírsz totál passzoltak rám még gyerekként / fiatalként, most sem vagyok persze nyugger, de valahogy a gondolkodásom változik így 37 derekán. Pl most már egy-egy játék univerzumba nem úgy élem bele magam, mint régen, valahogy sokkal hamarabb rá is unok sok játékra, nem köt le, ezzel szemben már sok mindent (lekopogom) elértem az életben, amit régen kitűztem, érzem hogy le tudok tenni dolgokat az asztalra (és itt nem csak karrier meg munka ügyi dolgokra gondolok, hanem pl gyerekre). Kíváncsi vagyok mások hogy gondolkodnak illetve más is megtapasztalta-e ezt a változást ilyen téren az évek múlásával.

3 Likes

Erdekes tema, de nem egy uj jelenseg…

Tekints csak vissza az okorba, “sotet” kozepkorba, ahol a ballas volt amibe menekultek az emberek, hisz aki nem az uralkodo vagy felsobb osztalyba szuletett vegignyomorogta az eletet azt varva, hogy a halal utan orok boldogsagban toltse az orokkevalosagot. Ez is egy olyan alomkep, teveszme volt amivel a gyenge emberek tudatat kordaban lehetett tartani, hogy ne lazadozzanak es iranyithatoak legyenek.

Manapsag mar nem akkora cel az iranyitas hisz azt mar belenkneveltek (bar a median keresztul ez mai napig fennall) de a valosag monotonitasatol valo elrugaszkodas az atlag 5+ nap 8+ oras gurcolo tobbseg szamara egy jo kontrol…

1 Like

Nem hiszem, hogy a vallást elő kéne ennél a postnál húzni, mert könnyen átcsap máshova a téma. Értem amit mondasz egyébként, de a fenti dolog szerintem vallásfüggetlen alapvetően.

De legalábbis lehetne róla úgy beszélni, hogy nem érintjük ezt a kényes témát, amivel sok ember “lelkébe” lehet gázolni fölöslegesen.

6 Likes

Hm… Én értem mire gondolsz @Xeno de tényleg szerencsésebb lenne a vallás szót kicserélni mondjuk egyház szóra, amúgy nagyon jó párhuzam.
Viszont nem értem, miért nem cél az irányítás? Nem fontosabb az mostanság, mint valaha? Ha @dr357 téged behúz magába pl az Alien világa, akkor arra az időre nem irányítva vagy? Lekötve a figyelmed (több milliárd más emberrel egyetemben), hogy esélyed se lehessen észrevenni, mi folyik az érem másik oldalán a kevés nagyok részéről? Lehetséges, hogy az érem másik oldala a középkor óta temérdek új irányítási lehetőséget talált magának, amik ezerszer hatékonyabbak, mint a régi eszközök?
Vagy ha már itt tartunk, érdemes lenne betekinteni az érem másik oldalába? Lehetséges, hogy az éremnek ez a fele mégiscsak édesebb?

De igen, szerintem sokunkat foglalkoztat az ehhez hasonló deep téma, ebben a közösségben szerintem tabuk nélkül lehetne folytatni bántás nélkül a témát, de érdemes?

@mice0007 szerintem a te változásod valós és teljesen természetes. Mármint valós, mert rengetegen vannak ugyanígy. Én csak 32 vagyok, nálam fordítva működött eddig, ahogy teltek az eddigi éveim, egyre elborultabb lettem. Szóval ki így, ki úgy… :slight_smile:

2 Likes

Én mind a mai napig így vagyok ezekkel a dolgokkal. :slight_smile: Még anno egyetemista koromban kezdődött, hogy sok időm lett olvasni és sorban szippantottak be a világok. Gyűrűk ura, Harry Potter, Eragon… rengeteg animés világ. Enélkül nem is tudtam volna létezni. a hétköznapi, szürke unalmas világot felváltotta valami ahol az lehettem aki lenni akartam, azt tehettem amit akartam és amit ebben a világban sosem tehetnék/tennék meg. Ezért kezdtem el írni is. Sok fanficem, regényem született amikben én magam voltam a hős, a főszereplő, hogy meg tudjam osztani a kalandjaimat azokkal akiket rá méltónak érzek. :slight_smile: Fantasztikus érzés, fejleszti a kreativitást.
Persze van aki átesik a másik oldalra és “belebetegszik” ebbe a “másik világ” dologba, de ez ritka szerencsére. Tudni kell elkülöníteni a valóságot a fantáziavilágtól, de én is azt mondom, bár megtehetném hogy olyan világban éljek amilyenben csak szeretnék. :smiley:

3 Likes

@dr357
Nagyon jó és érdekes témafelvetés.
Számomra ez a “menekülés” csak arra az időre szól amíg filmet nézek vagy olvasok.
Az álmaim, álmodozásaim inkább való életből merítenek. Tehát abban az értelemben földtől elrugaszkodott hogy hegymászás és lakatlan sziget (tehát valószínű hogy a jelenlegi helyzetben nem jön össze) viszont nem lehetetlenek (pl sosem akartam saját sárkányt).
Melyik világ? Nekem egyre inkább megfognak a mesterséges intelligenciával, robotokkal foglalkozó témák ami valljuk be nem áll messze a jövőtől.
Szerintem a történelem nagyjai pont amiatt alkottak maradandód mert volt fantáziájuk. Ettől nem kell félni hogy nem lesznek ilyenek.

@mice0007
Érdekes nálam pont fordítva. Kisgyerekként inkább érdekelt a külvilág felfedezése mint a mesék, játékok.
Ma már inkább jellemzőbb a film, játék.

@Xeno
Ha jobban megnézed ma már a média inkább azt tömi az emberekbe hogy fontos vagy, te vagy a középpontban szükség van rád legyél famous és karrier és stb. Ez már a ló túloldala. Viszont ugyanaz a béklyó.

2 Likes

Én de! :smiley:

5 Likes

Köszi a válaszokat, örülök, hogy mások is “érzik” ezt a dolgot amit én menekülésnek hívtam, de nem biztos, hogy ez fejezi ki a legjobban.
Azért sem a legjobb szó ez, mert nem kifejezetten a szórakozásba menekülésre gondoltam, hanem arra, hogy minidg könnyebb egy sorozatrészt megnézni, mint elgonolgodni a világon vagy a jövőnkön esetleg megtanulni új dolgokat ahogy @Teegrah tette. Mert gyorsabban csinálják a sorozatokat, mint ahogy meg tudod nézni őket. Nincs problémám ezekkel a szórakozásokkal, de valahol egy nyugtató pirulának érzem a hírek, meló, mindennapi bosszúságok ellen. Sokszor van az az érzésem, hogy kilúgozottak, tömegtermékek és egyszer használatosak ezek a szórakozások és még “ingyen” is van. A láthatatlan kéz azt mondja, “Nyomjad jó lesz! Mit veszíthetsz…”. Megnézel egy újabb részt és rájössz, hogy az idő telik alja meg nincsen… De mivel mindenki nyomja ezért még haszna is van, mert meg tudjátok beszélni…

3 Likes

Megmondom miért nem értek egyet, és hogy miért kellene “különlegesnek” érezned magad.
Például vegyünk alapul mondjuk egy Walking Dead vagy Trónok harca részt mert ezek most elég népszerűek.

Megnézem én az epizódot:

  • már miközben nézem beleélem magam. Együtt hajlongok az ágyon ülve Daeneryssel aki éppen sárkánylovagol, szorítom a paplan szélét amikor kardozós jelenet van, felkiáltok, hogy “Ne!” amikor meghal egy kedvenc szereplőm.
  • amikor véget ér, a hatása alatt maradok, órákig tudok beszélgetni róla, véleményt mondani.
  • este lefekvés után átpörgetem a fejemben, immáron úgy, hogy én is aktív részese vagyok! Azonnal bele tudom magam építeni a világba, végigélem, milyen lett volna ha én is benne vagyok.

Megnézi párom az epizódot:

  • nyugodt marad, a végén azt mondja király volt, majd ennyi.
  • nem éli bele magát, hiába kérdezem, hogy ki helyébe képzelte volna bele magát, mert nem képes rá.

Sajnos ez miatt néha elszomorodom, mert jobb lenne ha ő is olyan lenne mint én és át tudnának ragadni rá a filmekben tapasztalt érzések ugyanúgy mint rám, ha meg tudnám vele osztani a fanficeimet, elképzeléseimet, és az ezeket érintő érzéseimet, de ő nem ilyen. :slight_smile:

Mindemellett szerencsésnek érzem magam mert én viszont képes vagyok rá. Ha nagyon magam alatt vagyok, csak “elugrom” egy másik világba kikapcsolódni, ahol van egy “másik életem” és így nem süppedek bele a hétköznapok szürkeségébe. :slight_smile:

6 Likes

Dettó ilyen vagyok :stuck_out_tongue:

4 Likes

Régebben, mikor még elég fiatal voltam :smiley: Akkor mi a szerepjáték világába menekültünk. Például a MAGUS. Ott kevés korlátok voltak, mondjuk kialakítani a karaktered, de az a karakter 1 az 1-ben te voltál. Plusz nagyon jó csapatépítő volt és még a mai nap is helyt áll szerintem. Időközönként összeültünk és nyomtuk estétől reggelig :smiley: A legjobb időszak volt.

3 Likes

Jó, hogy folytattátok, szeretném megosztani még egy agymenésemet Veletek:

Különlegesség… Mi a különleges? Magától tudja rögtön az ember, hogy különleges és hogy miben az? Vagy rajta kívül eső tényezők különböző emberekre különbözőképpen kifejtett hatásának, mint viszonyítási alapnak összehasonlítása alapján? Segítenek az említett feleslegesnek jellemzett időpazarló műsorok?
A Happy Hour ingyen van? Egymás után készülnek a részei? Segít a HH abban, hogy legyen a nagy, szürke társadalom egy kisebb ninjon-csoportjának abban, hogy összetartozóak legyenek? Ezáltal ez a kisebb csoport különlegessé válik?
Ok-okozat, mindennek megvan az értelme, haszna, mint mondtam, az érem ezen fele mégiscsak édesebb szerintem… :wink:
A szemszögek a fontosak és a megvalósítás.

Vagy a másik résztvevő esete. Meghatároztuk valamivel szemben, hogy miért vagyunk különlegesek. Hozzá képest. De mondjuk az a másik nem használhat esetleg minket viszonyítási alapnak? Hogy hozzánk képest ő maga miben különleges?
Továbbá ez a viszonyítás lehet-e öncélú? Igen, az én szemszögemből van értelme a különlegességnek és a másiké nem, de az ő szemszögéből a saját különlegessége az igaz és a miénk hamis?

Amit én ebből levonok, az igazság, ami pártatlan. Olyan szerintem, mint a három élű kard: Az egyik éle az én véleményem, a másik a másiké, viszont a harmadik az igazság, ami ezek szerint senkié.
Érdekes kérdések ezek, miközben azt is megtudtam, hogy bizonyos időkereten belül, csak bizonyos számú hozzászólást lehet posztolni. Duck yeah, my biggest experience today! :smiley:

4 Likes

Az eredeti topicra válaszolva, néha tényleg el tudnék menekülni a társadalomból, az álltalános iskolám első 6 éve kb a lelki terrorizációmról szól, a volt ofőm+tantó nénim abban teljesedtek ki, ha terrorizálni tudtak anno, mondjuk egy defensless 7-8 éves gyereket könnyű… Sajnos láttam az életben embereket, akik szó szerint beleőrültek ehy bizonyos dologba, lényegtelen mibe (nem akarok vallásháborút indítani). Szerintem érthető, hogy miért menekülök el (vagy menekülnék el…) ebből a “társadalomból, vagy világból”. Ti?

1 Like

Na ez egy nagyon érdekes téma. Alapvetően én is menekülésnek érzem ezt a féle kikapcsolódást, bár tényleg nem a menekülés a legjobb szó. Inkább gőzkiengedés, hogy nem foglalkozol a való életbeli problémákkal. Viszont pl a sorozatnézést és a játékot teljesen kettéosztanám.

Amikor megnézek egy sorozatrészt, utána nagyon üresnek érzem magam sokszor. Volt, hogy ledaráltam 3-4 részt egymás után és utána teljesen kiüresedtem és nem volt jó érzés visszajönni a világba. Valahogy olyan érzés volt, mintha elfecsérelt idő lett volna. De közben meg tök jó volt, mert a sorozat tud a legjobban kikapcsolni.

Azonban amikor játszom, akkor nem ez van. Én is “interaktálok” és konkrétan része vagyok a dolognak. Gondolkodni és cselekedni kell és néha a reflexeknek is nagy szerepe van. Amikor ilyen játékot játszok akkor pl utána sosem érzem magam üresnek, sőőt, inkább fel vagyok töltődve.

Rájöttem viszont a totál agytalan sorozat és filmnézésre is szükségem van. Ahhoz, hogy a való életbeli céljaim és úgy nagyjából az életem jól menjen, ahhoz néha ki kell kapcsolni teljesen és csak szórakozni. Nekem valahogy szükségem van ezekre, hogy utána meg tudjam építeni az életem. Sajnos nekem is van sok olyan dolog az életben, amitől “menekülnék” és az ilyen fajta kikapcsolódás megkönnyíti ezeknek az elviselését.

3 Likes

Valamilyen szinten igazat adok, mert tényleg magába szippant az adott “univerzum”, viszont ellent kell mondjak, ugyanis attól még nem feltétlenül a menekülés szót használnám… Pontosan nem lehet egy szóval leirni.
Nekem ami egy hatalmas irányító volt kiskoromban, az a halálos iramban sorozat… Abból is az eleje… Nagyjából az első 4 rész.
Magába szippantott és egy célt tett elém hogy én is azt akarom hogy az legyen mint a filmben. (nyilván nem 200-al átrepülni a hídon nyomva a nitrot,hanem a baráti társaságban egy kis műhely stb stb…)
Voltak persze mások is, pl Harry Potter… Ott tényleg beleképzeltem magam, azt lehet menekülésnek hívni. De szerintem az a jó film / sorozat ami képes így megfogni téged… Az amit @Teegrah mondott a párjáról, hogy egy deka érzelem nélkül végig tudja nézni… Az vagy nagyon ritka tulajdonság, vagy szar film számára…
A játékokról nem is beszélve… Azok eleve úgy készültek hogy beleéld magad.

Egyezik az álláspontom, csak nálam a korombeliek szúrtak ki, azóta is az internetbe és a hülyébbnél hülyébb kikpacsolódásba “menekülök”, viszont

[quote=“dr357, post:1, topic:18631”]
aki nem fásult bele, hogy egy fogaskerék a gépezetben és nem fog bekerülni a történelem könyvekbe. Egyáltalán be kell kerülni?
[/quote] NEM kell, nem érzem szükségét, elvagyok a saját kis közösségemben/világomban, akinek kell az majd bele fog kerülni… (Egy példa: nézek egy sorozatot és elképzelem milyen lenne ott/velük, majd megy tovább az élet :P. )

Én azt mondanám, hogy mivel az ember ki tudja élni a vágyait szórakozás formájában, nem elégedetlenkedik és hőbörög.
A háttérfolyamatoba úgyse tudnál belelátni (a hagymának mi csak a héját látjuk, de aki már átlát a héjon az se lát túl az első rétegen, stb. és amúgy sincs a kezedben a választás joga. (Ott van Ukrajna is. Feltüzelték a népet, akik azt hitték ezzel valami jobbat érhetnek el, ehhez képest csak sokkalta rosszabb lett, hallottam olyat is, hogy lényegében 20 évnek megfelelő visszaesés lett az eredmény.) Illetve tudsz változtatni, de csak passzívan és minimálisat.

Nem mondanám, hogy csak a szar filmekkel van így, mindennel így van. Annyira sosem fog tudni végigizgulni egy akciófilmet mint én, sőt a horrorfilmektől sem ijed meg, inkább nevet rajta és rajtam is, hogy meg tudok ijedni. :smiley:
Ezért nem fogjuk az IT-et moziban megnézni. :stuck_out_tongue: Mert beszari vagyok. ^^"

1 Like

Többféleképpen lehet filmetnézni. Lehet beleéléssel (előbbi) és lehet megfigyelőként (utóbbi), meg talán még van pár mód.
Léteznek olyan érzelmileg roncsoló filmek, amiket ha nem megfigyelőként nézel, akkor károsodsz. :smiley: De általában a beleélésses filmnézés élvezetesebb (persze nem lehet eröltetni, valakinek megy, valakinek nem, nekem nem annyira). Az első monumentális moziélményem az Interstellar imax volt, na ott konkrétan megfelejtkeztem arról, hogy egy teremben ülök, de ez azért volt, mert addig csak ritkán jártam moziba és nem szoktam hozzá, bár most a Dunkirk imaxben is egy páratlan élmény volt, de az SW7-et kb felesleges volt imaxben nézni.

A Machinist egy elég lesújtó film, de az Eden Lake állítólag az egyik legkeményebb ilyen téren, ha esetleg szívesen lennél depressziós… :sweat_smile:

1 Like