Miért hagyok lassan TELJESEN fel a gamingel csaknem 35 év után

Hosszú út volt és hullámvölgyekkel teli ameddig ide eljutottam. Csaknem 35 év gaming áll mögöttem és ott voltam amikor az első szikrák kipattantak az FPS születésekor; mikor a Westwood Dune és Red Alert sorozata volt a játékok alfája és omegája…valamint mikor a Wolf 3D elképesztő izgalmai álmatlan éjszakákat okoztak mindannyiunknak akik átélték a korszakot.

Az évek alatt sokminden megváltozott. Sokat fejlődött a technológia, mégtöbbet a játékipar és még annál is többet az emberiség.

Amikor kölyök fejjel belemerültem a játékokba persze ugyanúgy megvolt az üzleti oldaluk mint ma és ugyanúgy számítottak az eladások…viszont mégis, játékosok készítettek valami olyat amit ŐK játszani szerettek volna a többi játékosnak is. Mára ez változott talán a legtöbbet…minden CSAK az eladások és a bevétel körül forog. Azon kevés csapat akik mai napig allotni szeretnének valami maradandót vagy valami értékeset egyre inkább elvannak nyomva és felvannak áldozva az üzleti világ és profitabilitás oltárán.

Megveszek egy game-et csak, hogy kapjak egy jó esetben félkész DE még éppen játszható techdemót ami pár hónap vagy egy év patch-elés után egy teljesértékű játékélményt tud szolgáltatni…de még ez sem zavarna igazán.

Viszont ami történik a közösségekben és a médiában az egyre inkább távolabb és távolabb taszít attól a kellemes érzéstől amit a gaming jelentett számomra mindezek alatt az évek alatt.

Napról napra egyre inkább begyűrűzik a játékvilágba a politika; akár a Blizzard botrány jelenleg… aminél egyébkén személy szerint a Blizzard-nak adok igazat abban, hogy kizárták a játékost. Semmi köze nem kellene lennia a játékoknak a politikához. Két külön világ és ne ez legyen az új szócső amin keresztül az országok vagy emberek a f@szukat méregetik.

Egyre inkább csak a rosszat várják és nézik az emberek a még meg sem jelent játékokban is. Már már úgy érzem inkább számít egyeseknek, hogy mennyire lehet belekötni egy játékba vagy kiadóba mint, hogy milyen is az a játék vagy élmény amit nyújt az adott termék.

Besavanyodott, hiperérzékeny, szuper PC emberek teljesen elveszik a kedvem attól, hogy örülni tudjak egy játéknak már; vagy várjak valamit.

Személy szerint ez sem zavarna. Nem igazán izgat más véleménye annyira, hogy egy game élvezeti értékét tönkretegye VISZONT megbeszélni, kitárgyalni a részleteket, felboncolni minden aspektusát egy igazán lebilincselő új játéknak mindíg is kb. 50%-a volt az élvezeti faktornak; EZ pedig teljesen lehetetlenné vált. Akár ismerősi körben akár online ha bármire terelődik a szó azt valaki máris elkezdi fikázni, lehuzza és megpróbál egy minnél nagyobb füstölgő adag szart tolni annak a képére aki élvezte az adott játékot.

Lassan de biztosan érzem, hogy teljesen lemorzsolódik minden kis élvezeti faktor ami megvolt egykoron a gamingben… Az a tény, hogy ennyire mainstream lett és ekkora globális business vált belőlle számomra sajnos egyre messzebre taszítja a játékok világát.

8 Likes

Egyik dolog okozója a másiknak szerintem.

Talán azért vannak ekkora elvárások, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy milyen lehetőségek lennének a játékiparban, és még sem történik semmi. Én legalábbis biztos ezt érzem. Leragadt a játékipar 20 évvel ezelőtt (A FIFA egyébként ha másra nem is, legalább arra jó, hogy számozza a leragadás óta eltelt évek mennyiségét), és már mindenki unja a szart. Ennek ellenére valamivel játszani kell, kiválasztjuk az egyik szart a sok közül és azzal elvagyunk. Amikor a másik játékát fikázza valaki valójában szerintem tudja ő is, hogy a saját játéka is egy kalap szar.

Simán tarthatnánk ott, mint a Ready Player One-ban, de erre egy csepp törekvés nincs a fejlesztők részéről. Vannak ritka skinek, nem ritka skinek, battle pass skinek, és ennyi a tartalom a játékokban, meg ez a játékok egyedüli célja konkrétan, itt kiakad a kreativitás… A másik fajtája a multiplayer játékoknak a grind gamek, farmolj az életed végéig, játszd le ugyan azt a küldetést 60x és talán kapsz egy ritkább tárgyat, megsimogatjuk a fejedet, bekerül az inventorydba és örülhetsz magadnak, meg persze kezdheted előrről. (Hacsak nem szeretnél VÉLETLEN valódi pénzt fizetni a szenvedés helyett.)

Összefoglalóan amúgy a kreativitás teljes hiánya a probléma, meg nincs is törekvés az újításra, új játékelemek sincsenek, nem hogy új műfajok.

3 Likes

Számomra az egyik legnagyobb gondolat :slight_smile: Ebbe még bele se gondoltam

1 Like

Vannak nagy igazságok, amikkel egyetértek. A játékok élménytartalma (történet) szépen kezd kiveszni.
Pl az Utolsó két AC-t kínkeservel vittem végig. Hiába hatalmas a világ, ha 200szor kell ugyanazt csinálni full monoton módon. közben a történettel meg semmit nem tudsz haladni, mert ahhoz farmolni kell.
Plusz a rengeteg dlc. Undorító, hogy kijön a játék és látod, hogy mennyi mindent kell még azonos, vagy dupla áron bevásárolnod a full élményért.

Viszont a szociális részével nem tudok egyetérteni. Magamért játszom. Mások vélemyéne miatt sosem hagynám abba, amit szeretek. vannak holt időszakok, mikor semmi nem jön be, van amikor meg ezer fele szakadnék.
Az már csak plusz élmény, ha valakivel meg tudom beszélni. Szerencsére még a baráti társaság is olyan, hogy nem sok átfedés van a hobbikban, csak az íjászat. De meghallgatjuk egymást, pont azért, mert nem csináljuk amit a többiek, de érdekel minket. A közvetlen környezetet mi magunk választjuk meg. Az internet meg olyan, mint a mocsár. Ha hagyod, akkor lehúz a mélybe :slight_smile:

1 Like

Azt figyelembe kell venni, hogy a gaming hőskorához nagyon nehéz felérni. 30 felettiként mikor gyerekként játszottál ilyenekkel mint Wolfenstein 3D, Mortal Kombat haverokkal úgy, hogy előtte a legközelebbi hasonló élmény az volt mikor odakint lődöztétek egymást bodzapuskával, olyan élményt adott amit nem tudom lehet e még überelni. Főleg az ilyen címek mint Wolf, Doom zsenialitása az “egyszerűségében” rejlik, amik limitált eszközökkel tudtak eladni olyan játékélményt mindenféle addon content meg skinek nélkül, hogy az ember álla leesett és újra meg újra végig akarta vinni. És a 90-es években ez legalább kitartott (sőt a 2000-es évek eleje is még adott elég sok original megoldást) és természetesen ez nem csak az FPS címekre igaz, sorolhatnánk egy darabig, mint ahogy írtad a Red Alert, de mondhatom a régi Blizzardot a Star, War, Dio-val, a régi BW-t a BG-el, a Kotor-al stb de nem is sorolnám, mert csak elszomorít.

“Később” mikor jelentősebb előrelépés történt a 3D felé, a Quake 3-al illetve a CS-vel(vagy mondhatjuk Half Life-al) még mindig tudtak valamit hozzátenni valamit a '90-es évek eleji lövöldőzős témához, de itt már az ember álla inkább a grafikán esett le elejinte, de sztori és a körítés még mindig rendesen odab.szott.

Részemről inkább a 2000-es évek közepétől érződik jobban a dolog kicsit recycled contentnek folyamatos grafikai tuningal, de ez peresze nem jelenti azt, hogy nem érkeztek kiváló címek viszont valahogy nem adták meg azt a nagyon durva élményt mint tizenévvel előtte. Ami meg az utóbbi időbe megy már masszívan a pénz kifacsarásra fekszik rá, ami valóban undorító tud lenni de az ember azért talál még benne kikapcsolódást. Multiban lehet találkozni jófej emberekkel, persze qwa sok toxic f.sz van, de hol nem, ezek az életben is előfordulnak.

Szvsz amivel meg kell barátkozni, hogy lehet nem kap az ember már olyan szintű élményt mint annak idején de emiatt nem feltétlen kell teljesen felhagyni az egésszel, ha úgy érzed most nem fog annyira meg, akkor addig valami más hobbit lehet keresni, kicsit jegelni az egész dolgot, később még jöhet olyan cucc ami beszippant újra teljesen.

1 Like

Sok mindennel egyet tudok érteni. Annyira minden a pénz körül kezdett el forogni, hogy a fejlesztők, és kiadók 80% már elfeljtett játékot fejleszteni. “ahh jó lesz az ami tavaly volt, kicsit csiszolunk a grafikán, úgyis mindenki arra veri, majd megveszik 20K-ért”. Sajnos a közvetlen közelemben ezt tapasztalom. Itt egy mikrotranzakció, ott egy 1 órás DLC, végül pedig a jobb esetben félkész játékok. De a grafika az legyen a toppon mert az hozza a magas pontokat a sajtóban. (ettől rohanok a falnak)

Ezért van az, hogy manapság nehéz megtalálni a jó, eredeti, és ami a legfontosabb SZÓRAKOZTATÓ játékot. Szerintem sokan elfelejtik,hogy amikor játszani akarok, akkor nem ragelni, vagy végtelen sikerélményt akarok, hanem amíg a gép előtt ülök, egy jót akarok szórakozni, kikapcsolni magamat. (ehhez nem kell mindig nyerni)

Szerintem ezért van az, hogy manapság nehéz az ilyen játékokat megtalálni, vagy rálelni. Mert mi a menő manapság: FPS, Moba, és fizetős “puzzle” gamek (Hs,tft stb…). Kb mindegyik ugyanaz, csak egy kicsit térnek el. Azért azt hozzá teszem, hogy ezek jó játékok, csak nem látom bennük azt a nagy fejlődést.
Viszont, ha az ember megtalálja amit keres, akkor nyert ügye van. Idén eddig három olyan játék volt, ami tényleg ki tudott kapcsolni, és visszahozta azt amit te is említettél. A játék élményét, egy másik világot.
A Doom (2016), egy rohadt egyszerű fps, de olyan jól van kivitelezve, hogy nálam egy instant mestermű lett. Nem akar más lenni, ez egy igazi Doom élmény, mész, és halomra lövöd a démonokat. Nincs ilyen-olyan dlc, meg mikrotranzakció, csak a vegytiszta fps élmény.
Forza Horizon 4, sosem hittem volna, hogy egy autós játék ennyire le tud kötni, úgy, hogy nem vagyok akkora autó rajongó. A száguldás élményé még sose volt ilyen jó. Ezt a játékot bármikor elő tudom venni, főleg akkor amikor rossz kedvem van, mert valahogy mindig feldobja a hangulatomat.
Végül pedig a Nier: Automata. Itt kanyarodnék vissza a grafikához, semmit nem ér a grafika, ha nem tudod megtölteni a játékot. A Nier erre egy jó példa, ez egy nem szép játék, rondák a texturák, olyan mintha egy jobb PS2-es játék lenne. Viszont a sztori, és a játékmenet 10/10. Nem akarom nagyon részletezni, majd talán máskor, csak annyit, hogy háromszor kell végigvinni, hogy a sztori végére érj. (Yoko Taro, köszönöm).

Egy szó mint száz, én is észre vettem magamon, hogy nem játszok olyan sokat mostanság, lehet a szakdoga miatt, mert nincs nagyon mivel. Idén már semmi érdekes nem jön számomra, most, hogy a Doom-t csúsztatták, de ettől még keresem az értékes darabokat, és támogatom is őket, hogy folytassák.

Azért amikor a '“pénz körül forog minden” a téma, gondoljatok bele abba is, hogy mi kellett 30 éve egy játék kifejlesztéséhez, és mik ma egy AAA játékhoz.

Anno volt egy géped, és kódoltál, általában néhány ember összedobott egy játékot, és kész volt.

Manapság alap a motion capture, iszonyatos teljesítményű gépek, több száz, akár ezer fős csapatok fejlesztenek évekig egy egy játékot. Többet KELL belőle keresniük? Hát persze.

Ma sokkal sokkal nagyobb a választék játékokban mint valaha. Megnéznénk 10-15 éve hány AAA játék jött ki, biztos kevesebb mint ma. Indie is hatalmas divat lett, abből is Dunát lehet rekeszteni.

Szerintem egyszerű a dolog: akkor, és azzal játszon az ember, ami szórakoztatja. Ha nincs épp ilyen, menjen ki a szabadba kirándulni, edzeni, olvasson, vagy amit akar. Egyáltalán nem baj ha valaki kevesebbet/nem játszik egy ideig, vagy akár hosszabb távon. Én is jóval kevesebbet játszok mint 10 éve, és amikor igen, akkor is általában haverokkal PS4-en. És nincs ezzel semmi gondom.

4 Likes

Ez igaz, és tudom, hogy hatalmas pénzek egy ilyen játékot fejleszteni, ezért is mentek fel az árak. 2008/9 környékén még durván 10K volt egy COD, most meg már simán 20-ig is felmegy.
Engem jobban zavar a mikrotranzakció, a pay-to-win, és a kamu DLC.

Forintban. Dollárban nagyon nagyon sokáig 50 volt egy AAA játék, az utóbbi években meg 60. Persze ez anno 6-8-10 ezer forintot jelentett, ma meg 18-20-at, de ehhez a kiadóknak semmi köze, köszönjük az MNB-nek meg a magyar gazdasági csodának. Hozzáteszem, akkoriban a fizetések is lényegesen alacsonyabbak voltak, és relatív árban lehet hogy még olcsóbb is ma a 20 ezres game mint anno a 10-es.

Elég sok statisztikát néztem, és nem kevés fejlesztő cég is lenyilatkozta, hogy ha pl nem lenne mikrotranzakció, és DLC-k, hanem tényleg “fullosan” kiadnák a játékokat egyből, akkor 100-120 dollárt kellene kérniük a játékokért hogy megérje csinálni. Az forintban 35-45k. Kíváncsi lennék akkor hány ember sírná vissza a mikrotranzakciókat.

4 Likes

Nagy részben egyetértek. Mai világ nagyon profitorientált, nem csak a gaming világ minden.
Ami nekem az utóbbi években egyáltalán nem tetszik az az early acces vagy amit ezen a néven el mernek adni a kiadók. Emlékszem pár évvel ezelőtt ezen játékok már tényleg szinte kész állapotban voltak, egy-két hibával. Az utóbbi 3 évben meg szinte az összes alfa szintű, amikkel akkora problémák vannak, hogy minimum kell egy év mire használható lesz. Ilyen volt például nálam az Atlas hatalmas csalódás volt.

Viszont a gamerek is nagyon sokat változtak! Hatalmasak az elvárások és úgy gondolom, irreálisan sokat várnak el az emberek egy játéktól. Emellett észrevettem azt is, hogy egyre türelmetlenebbek az emberek, gondolok itt a játékon belül minél hamarabb legyen meg a legendary weapon, armor nem akarnak küzdeni érte az emberek, online játékokban mindenki rushol nem élvezik ki a játékot utána meg azt mondják, hogy nincs tartalom a játékban… Nem tudom én például személy szerint élvezem a legutóbbi két AC-t. Másik dolog, amit ki nem állhatok az a média… annyira hypoltatják az embereket, hogy az elképesztő. Emellett ha egy nagyobb streamer lehúz egy játékot, akkor már a játékosok 80% úgy is gondolja(persze ettől lehet, hogy tényleg rossz). Azt látom, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs a játékokról csak láttak vagy olvastak egy kritikát azt már meg is hozták a saját ítéletüket.

“Viszont a gamerek is nagyon sokat változtak! Hatalmasak az elvárások és úgy gondolom, irreálisan sokat várnak el az emberek egy játéktól.”

Én ezt kicsit másképpen látom. Mivel egyre több a gamer, úgy hígul is fel az egész. Egyre kisebbek az igények, ezért engedhetik meg maguknak a kiadók/fejlesztők, hogy félkész és/vagy rókabőr játékokat adjanak ki. Amíg milliók kelnek el előrendelésbenm, addig ez csak romlani fog.

Háát, azért… Szerintem nem nehezebb, csak másabb. Ma már olyan fejlett keretrendszerek vannak, hogy szinte megírják helyetted a játékot, szervert se kell nagyon írni egy coop játékhoz, be van építve már minden az enginekbe. Unreal engine-t letöltöd összekötsz pár vonalat és van egy főmenüd, mentés systemed, pause funkciód, minden a segged alá van rakva.

Nincsen baj a mikrotranzakciókkal és a megvásárolható kozmetikai cuccokkal. A baj azzal van hogy “megjelenik” egy Battlefield V, a beígért tartalom és fícsörök harmadával, meg bugok garmadával. Majd a következő 12-24 hónap alatt bele csorgatják azt amivel talán elkészülnek ingyen DLC formájában. Jelen esetben a beharangozott jármű customizáció még mindig nem került bele egy év alatt.

60 dolláros AAA árat én meg nem fizetek egy szószerint félkész termékért, a Beta tesztelésért általában a kiadók fizetnek és nem fordítva…

Ott van a TAKE2 a GTA V-el. Az egész játék fejlesztése a megelőző marketinggel együtt volt ~250-260 millió USD. Mióta a piacon van a játék azóta csinált 6 milliárd USD forgalmat, aminek körülbelül hatoda a GTA Online. Szóval bolti / online eladásokból kb. 5 milliárd dollár a forgalom, ha csak a fele megy nettóban a TAKE2-nak már a fejlesztési és marketing költség tízszeresét keresték vele.


Azt várják el az emberek, amit behype-olnak és bemutatnak E3-on vagy bármi nagyobb game expon. Sokat nem kell azt hiszem visszatekerni az időben egy Anthemig vagy hasonlóhoz, hogy csak a utóbbi idők egyik legnagyobb downgradejét említsem…

Over-promise under-deliver, ahogy az angol mondaná. Ez pedig sok év alatt bizony pesszimizmust hagy az emberekben.

3 Likes

Nem azt mondtam hogy nehezebb, hanem hogy ma sokkal drágább és komplexebb, régen sokkal olcsóbb volt, mert kevesebb embrert kellett “fizetni” (már ha egyáltalán kellett és nem hobbiból szabadidőben heggesztették a játékot valamelyikük garázsában).

Az mondjuk lehet. Cserébe viszont hatalmasra duzzadt a játékosok száma világszerte, tehát a kereslet is sokkal nagyobb.

Érthető, hogy sokkal komplexebb, természetesen nő az ingerküszöb főleg a fiatalok miatt. (Már itt nem azt értem, hogy az ő hibájukból, hanem szimplán ők alapból egy újabb grafikával találkoznak először így nem biztos, hogy úgy hat rájuk egy Duke Nukem.) Viszont akárhogy is motion capture, meg milliárdos render, kicsit az eredetiség veszik ki a játékokból. Költenének inkább tehetségesebb emberekre, jobb sztori, ötletek, megvalósítások, mint tonnányit az extra csicsa grafikára, marketingre stb. Mondjuk itt nem akarok a single vs multiba belemenni (volt már tárgyalva bőven, még a HH-ban is), az utóbbit valóban a folyamatos dlc, content meg marketing adja el, de az eredetiséget jobban hiányolom akkor is. A BR skyrocket óta a többiek is ugyanazt csinálják (akár a BF, Apex stb) csak ráültetnek egy pár új fícsört a saját dizánjukra.

Ahogy @sutyomatic is írta, nevetséges 60 dolcsi egy bétáért. Nagyon titpikusan az Anthemmal totálisan ebbe csapdába estek bele. Beállítják mint a játékok megváltója, brutál világ, sztori és lett belőle kemény 4 óra nettó kampány, onnantól rendkívül repetatív mmo looter shooter, bugokkal, tömény inbalance-okkal. El lett költve a pénz a capture-re, a fejlesztőkre, a rengeteg kiszervezésre, össze meg nem lett rakva. Amíg legalább 4-en ültek a garázsba 100%-osan átláttak mit csinálnak az utolsó fűszálig. Most ha csinálják 400-an, legyen ott 4 olyan ember aki egy egy részlegen tényleg guru és látja, hogy ha valami gebasz van.

Szóval lassan már ott járunk, ha pl jön mondjuk egy AC:O és össze van rakva kvázi bug mentesen, animációk rendben, szokásos sztori lehoz, az emberek már ujjongva tapsolnak, hogy ez igen alap game of the year, aztán egy év múlva nem játssza a kutya sem. Ezzel csak annyi, hogy sokkkkal nagyobb a hype mostanában a gamek körül, mint a “valós teljesítményük”.

Ez pont ugyan az mint a futószalagon érkező Marvel filmek, lásd mit mondott Scorsese nemrég.
Mivel nagy a költség, a kiadó nem vállal kockázatot. Nekik nem a game of the year a lényeg, hanem a biztos, stabil profit. Ezért van hogy 10-ből 9 AAA játék már csak folytatás. Amit szintén fontos megjegyrzni, hogy egy egy sikeres AAA cím eltart 6-8 másik, nullszaldós játékot. És megint csak ugyanez igaz a filmekre is.

Ettől föggetlenül vannak eredeti játékok, a 20-30 eurós kategóriában. Egy csomó olyan játékmechanika van, ami régebben egyszerűen nem létezett / nem volt kivitelezhető, és mindig lesznek olyan kisebb, kreatív csapatok, akik ezekkel nagyot gurítanak.

1 Like

Értem a futószalag elvet, persze nem szeretnek nagyon kockáztatni kell a folytonos bevétel. Viszont kicsit lehangoló olvasni néha a topikokat, most pl Divison 2 forumot néztem és sokan panasznakodnak, hogy túlságosan is újrahasznosított a content az 1-ből, ráadásul még unalmasabb. Pedig ez a játék tényleg sztratoszféra magasságba volt hypeolva.

Hasonlóan sokan mondogatják nekem Destiny ingame, hogy most a Shadowkeep erőteljesen “merít” az első részből, mivel nem játszottam az 1-et így nem vágom, de értem, hogy valid amiről beszélnek. Ugyanakkor a jelenlegi nagy DLC tartalma kb fele az előzőnek majd ugyanabban az árban.

Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ezek érthető meglátások és nem “nekem semmi se elég” rinyálások.

A Marveles/filmes hasonlat nagyon is igaz. Elég csak megnézni, hogy mi folyik a mainstream filmes, és játékos világban. Remake/reboot/folytatás/előzmény. Elég csak megnézni, hogy mi jön jövőre, idén. Halo, Doom, Last of Us, Cod, FFVII, csak néhány a nagyobb nevekből. Persze ezekből érdekel néhány cím, viszont jobban várom azokat amik teljesen új IP, Cyberpunk, Babylon’s Fall, Death Stranding, Ghost of Tsushima, és akkor még ne beszéljünk a nem élvonalba tartozó játékokról.

Sajnos ez is egy biztonsági játék lett. Melyik műfaj megy most nagyot, hmmm akkor legyen BR, vagy egy looter shooter, ezeket biztos megveszik, hisz kit érdekel, hogy mennyit játszanak vele.

A fejlesztési költségre meg van egy példám. Nézzük meg, hogy a Bioware mennyi játékot adott ki ebben a generációban, és az előzőben. (az más kérdés, hogy a mostaniak nem voltak kész, és ezért én már temettem a céget, kár)

1 Like

A nyitó kommentre reagálva. Értem amit írsz, és igazat is adok. Nagyon sokat változott a gaming piac. Sok tekintetben, a rossz irányban. A hatalmas profit hajhászat erősen rányomja a bélyegét az egészre. Az internet tehet mindenről. :stuck_out_tongue:
Engem a hideg ráz az ilyen Pubg, Fortnite, és társai fosoktól. Ma is mikor szó volt róla, inkább foglalkoztam mással. Abszolút nem érdekelnek. De hát, nézzük a számokat. A legnépszerűbb címek manapság.
Ha belegondolunk azokban az időkben, amikről te írsz, azt internet, még gyakorlatilag gyerekcipőben járt.
Sokkal jobban kinyílt a világ, felgyorsult. Nyilván nem csak a gaming, de maradjunk ennél a témánál.
Mondjuk, hogy ez egy természetes velejárója ennek.
Ma már nem újságosokhoz szaladgálunk izgatottan, magazinokért, hetente, havonta, hogy megtudjuk az aktuális gaming híreket, kipróbáljuk a demokat a hozzáadott cd lemezről. Nem Lan partyzunk a haverokkal egy játékteremben. Sajnos, nem sajnos. Sokszor pedig a minőséget, a mennyiség, és a pénz váltotta fel.

De. Személy szerint azért ilyen drasztikusan nem reagálom ezt le. Továbbra is akadnak zseniális alkotások, ahogy régebben is. Válogatni kell, a rengetegből azt a keveset ami érdemes rá.
Régebben jobban megbecsültél egy egy címet, már csak a ritkaságuk miatt is. Ha belegondolok, hogy néhány játékkal mennyi időm elment, te jó ég. :smiley:
Gyerekként pedig mondanom sem kell, hogy másképp viszonyul az ember mindenhez. Ahogy haladsz előre az életben, egyre kevesebb az időd, jobban beakarod osztani. Kevesebb a türelem, és az érdeklődésed is átalakul.

De, ismétlem. Felhagyni teljesen vele? Én nem fogok. Mert még mindig képesek meglepni. Ugyan már tényleg nem vált ki belőlem olyan lelkesedést semmi, mint anno, de azért még tudom élvezni. Nagyon is sokszor. :slight_smile:

1 Like