Sziasztok.
Mai nap jött szembe velem egy nagyon jó tanulmány amely nagyon elgondolkodtató. A cikk címe: Az okos eszközök tönkreteszik a kapcsolatainkat.
A tanulmány azzal kezdődik hogy "Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének a kutatásai alapján a magyar felnőtt lakosságnak ötven százaléka kötődési zavarral él, ami azt jelenti, hogy érzelmileg nehéz kapcsolati helyzetekben elbizonytalanodik vagy magában, vagy a társában, vagy a kapcsolatban."
Beszámol a cikk arról hogy hasonló zavarok már felléptek korábban már 60-as 70-es években amikor a háborús helyzetben született gyerekek ekkora nőttek fel és hasonló gondokkal kerestek fel pszichológust. Nekik a gyermekkoruk korai fázisában nem alakult ki az a korai kötődés ami a későbbiekben is meghatározná a gyermeket.
De mi van most?
A 2,3,4,5,6 éves gyerekeknek nem lenne szükségük okos eszközökre. Sokkal inkább arra lenne szükségük hogy a szüleik leüljenek velük foglalkozni. A tanulmány ír nagyon jó példát is(ami sajnos igaz) :
"autóval utaztam egy családdal, és a hét-nyolcéves kisfiuk nagyon élvezte, hogy a szülei ott vannak, elkezdett kérdezgetni: apa, apa, mondd meg, légy szíves, hogy Ausztrália nagyobb, vagy Európa! És akkor most Afrika nagyobb, vagy Európa? A harmadik-negyedik kérdésnél valaki azt mondta, ne kérdezz már hülyeségeket, Pistike! Ne nyaggasd az apádat, nézd meg a Google-ban! A kisfiú két másodpercig csöndben volt, utána igazi gyermeki csalódottsággal azt mondta: hát pedig én csak beszélgetni akartam, már azt sem lehet? Tulajdonképpen egészséges kisfiú, hogy ő még kérdez.
Az a kérdés, hogy mi vagyunk-e még olyan egészségesek, hogy fölismerjük, a gyerekeink még minket akarnak. "
Szóval szerintem érdemes kicsit átgondolni mi lesz a mi gyermekeinkkel?
).
.
… unalmas lenne nélkülük.