Milyen generáció következik utánunk, vagy mi milyenek vagyunk?


#1

Sziasztok.
Mai nap jött szembe velem egy nagyon jó tanulmány amely nagyon elgondolkodtató. A cikk címe: Az okos eszközök tönkreteszik a kapcsolatainkat.
A tanulmány azzal kezdődik hogy "Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének a kutatásai alapján a magyar felnőtt lakosságnak ötven százaléka kötődési zavarral él, ami azt jelenti, hogy érzelmileg nehéz kapcsolati helyzetekben elbizonytalanodik vagy magában, vagy a társában, vagy a kapcsolatban."
Beszámol a cikk arról hogy hasonló zavarok már felléptek korábban már 60-as 70-es években amikor a háborús helyzetben született gyerekek ekkora nőttek fel és hasonló gondokkal kerestek fel pszichológust. Nekik a gyermekkoruk korai fázisában nem alakult ki az a korai kötődés ami a későbbiekben is meghatározná a gyermeket.

De mi van most?
A 2,3,4,5,6 éves gyerekeknek nem lenne szükségük okos eszközökre. Sokkal inkább arra lenne szükségük hogy a szüleik leüljenek velük foglalkozni. A tanulmány ír nagyon jó példát is(ami sajnos igaz) :
"autóval utaztam egy családdal, és a hét-nyolcéves kisfiuk nagyon élvezte, hogy a szülei ott vannak, elkezdett kérdezgetni: apa, apa, mondd meg, légy szíves, hogy Ausztrália nagyobb, vagy Európa! És akkor most Afrika nagyobb, vagy Európa? A harmadik-negyedik kérdésnél valaki azt mondta, ne kérdezz már hülyeségeket, Pistike! Ne nyaggasd az apádat, nézd meg a Google-ban! A kisfiú két másodpercig csöndben volt, utána igazi gyermeki csalódottsággal azt mondta: hát pedig én csak beszélgetni akartam, már azt sem lehet? Tulajdonképpen egészséges kisfiú, hogy ő még kérdez.

Az a kérdés, hogy mi vagyunk-e még olyan egészségesek, hogy fölismerjük, a gyerekeink még minket akarnak. "

Szóval szerintem érdemes kicsit átgondolni mi lesz a mi gyermekeinkkel?


#2

Semmi. A mi szüleink a videojátékokról mondták ugyan ezt, az ő szüleik a punk zenéről, az ő szüleik meg arról, hogy nem 12 órát dolgoznak a földeken és így tovább. Ez egy folyamatos és fölösleges hiszti semmi más. A világ változik, az emberek változnak, ez van. Rossz szülők régen is voltak, a jövőben is lesznek, ez nem a technológia hibája.


#3

Érdemes az ország bármely területén végignézni a tömegközlekedési eszközökön utazókon és a járművekre várakozókon. Mindenki kommunikál, nyomkodják a telefonokat. Senkit sem lehet látni aki elgondolkodva állna és merengne az élet dolgain.

A jelen világban az eszközök veszéjektől mentesen ki tudják bővíteni a megtapasztalható életet (azzal a hátránnyal, hogy ezek virtuális élmények)

Én konkrétan ott tartok, hogy a vélemény nyilvánításon kívül (azt is ritkán) csak úgy nem beszélgetek/kommunikálok senkivel. (A munkám megköveteli az emberekkel való beszédet, de az mindíg az adott feladatról folynak, az ismerőseimmel is álltalában csak munka ügyben beszélek -> És itt jön a probléma, a rokonaimmal nem igazán tudok kommunikálni, olyan fölösleges, egyszerű dolgok érdeklik őket ami engem nem érdekel -> a nagyszüleimet már február óta nem kerestem fel, szörnyü, de nem tudok az emberekkel mit kezdeni)


#4

Minden generációnak megvannak és meglesznek az adott problémái.
Régen elitták több lakás árát és elverték az asszonyt, most ez kihalófélben van így jöhet a technológia.
Sajnos a történelemből kiindulva soha nem az értelmes (normális érzelmi és agyi intelligenciával rendelkező egyénekből) emberekből volt több. Ezen változtatni sajnos nem 50-100 év, hanem inkább egy nullával több.


#5

*még azt hozzátenném, hogy nem is igazén akarnak az emberek változni. Hiszen a változás nem könnyű és kimozdít a komfortzónánkból . Legyen meg a napi boldogságuk és a többi nem érdekli őket… :slight_smile:


#6

A kommunikáció folyamatos fejlődése mindig is hatással volt a társadalomra. A mai modern korban egyszerre áldás és átok, hogy bárki bármikor bárhol elérhető, ha akarja, ha nem. A mi generációnk (remélem) még a parkban, játszótéren szocializálódott, viszont ahogy szétnézek a világban, manapság sokszor már csak a Farmeramaban látnak zöld területet a kicsik.

Azzal vitába szállnék, hogy egy gyereknek mennyire van szüksége egy x száz ezer forintos telefonra, azonban nyilván a szülő is tudni szeretné, hogy miújság a csemetéjével.

Tény, hogy a szociális / fizikai / mentális fejlődésre hatással van a kezük ügyébe akadó telefon, hisz -megtörtént esetből kiindulva - sokszor az anyuci a pici babának is a kezébe nyomja a telefont, hogy ne sírjon. Ha a pici már kiskorától kezdve ebben nő fel, élete további részében is szorosan fog kötődni hozzá (a mai napig imádom gyerekkorom kedvenc plüsskutyáját :smiley: ).

A mi generációnk (itt a 20-25 éves korosztályra gondolok) még nagyon remélem, hogy nem “telefonon keresztül” fogja felnevelni az utódokat, viszont 20-30-40 év múlva biztos vagyok benne, hogy a plüsskutyusok eladásai csökkenni fognak :frowning: .


#7

100%-ban egyet értek veled @vandapandaa . Nekem is megvan a mai napig a kedvenc kiskutyám amit születésemkor kaptam.


#8

Elég megosztó téma, én ezzel úgy vagyok, hogy egy egészséges családban, értelmes emberek között ezeknek nem kéne problémát okoznia, lányom (5 és fél éves) is szokott ipad-ezni, de nem függő, 1-2 ügyességi játéka meg állat-gondozós játék van rajta, illetve youtube-on néz torna/cheerleader stb videókat, imád ugyanis tornázni, jár is cheerleading edzésre, szóval “szakmabeli” :smiley: De ipad-hez csak akkor nyúl ha épp fáradt és kicsit pihen, aztán teszi is le magától és megy játszani vagy hív minket játszani vagy ha közös program van oda nem is viszünk semmi ilyen “kütyüt” de nincs is rá szükség vagy igény.

Szerintem jellemzően akkor borul fel az egyensúly ha a gyereknek egyébként ingerszegény az élete, szülők nem hoznak elég “extrát”, nincsenek közös programok és ezáltal egy virtuális izé nagyobb ingert ad.
Ésszel használva ezeket amúgy nagyon jók, én is sokakkal tartom így a kapcsolatot de ha élőben találkozunk akkor is repülnek az órák, mindig van olyan téma, amit írásban nem tárgyalunk ki, mert szóban jobb.

Szóval én a magam részéről nem félek ezektől, viszont azt látom, hogy sokan vannak a ló túloldalán. Hogy miért és pl régebben mi volt a technikai fejlődés előtt velük, azt nem tudom. Az én gyerekkoromban (mondjuk a 90-es évek első fele) amikor informatika még scifi volt, sokan “bandáztak” meg csináltak minden hülyeséget, ilyenek most is vannak de szerintem kevesebben, annak köszönhetően hogy inkább valami kütyüt nyomkod.


#9

Édesanyám óvónő szóóval pont a 3-4-5-6-7 éves korcsoportba lát bele. Szoktam vele beszélgetni és mondja, hogy egyre több gyereknél látja, hogy nem foglalkoznak vele otthon valszeg, csak berakják tv/telefon/tablet elé. Olyanról is hallott már, hogy be akarják vezetni ezeket az okos eszközöket a óvodába. Ő véleménye: (persze ilyenkor elfogult) Inkább kapjon megrovást, de ő nem fogja a csoportjában engedni.


#10

Szerintem az óvodában az autókkal és a babáknak játszanak a gyerekek.


#11

Az inkább a bölcsi, ahol kizárólag játék van. Óviban azért már vannak fejlesztő, kezdetleges tanulási illetve iskola felkészítő dolgok a vége felé. Lányoméknál pl van egy érintés érzékeny nagy kivetítő (kvázi mint egy tablet, csak egy nagy táblára vetíti a képet), amin logikai játékokkal, feladatokkal szoktak foglalkozni. Nem napi szinten, de ez is része a havi beosztásnak (nem tudom, milyen gyakran használják, talán hetente vagy két hetente). A tabletet ugyanígy lehet(ne) használni, ahol pl ilyen nincs.


#12

A következő generációnak meglessz a maga baja… Hisz alapból egy olyan világban nőnek majd fel ahol a Föld lapos, a gravitáció nem létezik a Darwin-i evolúciót nem lehet tanítani sem mert ellentmond a bibliána, földönkívüli alakváltó gyíklények irányítják a világ kormányait a háttérből…és ha ez nem lenne elég minden ember egy különleges 16 nemű gluténmentes, szintelen, szagtalan, vegán Apach helikopter.

A játékok és a technológia a legkissebb probléma.

A legnaguobb gond a mai társadalommal az, hogy a jelenlévő álszent; túlzóan elnéző és extrém politikailag korrekt már már irracionális gondolkodásmódot rá fogja eröltetni a következő nemzedékekre.


#13

@Xeno szívemből szóltál :smiley: Azért 2 naponta végig nézem az új transzi, feminista, genderfluid tartalmakat és egyszerűen még mindig képesek meglepni :D:D:D


#14

Nem feltétlenül kell eltiltani a technikától, de az is biztos, hogy már a nevelési technikát nem a régi “megszokottak” szerint kell végezni. Szerintem elég durván változott a technika, ami nagyon nagy kihatással van rajtuk, mint rajtunk volt annó. De amúgy egyetértek veled! :wink:


#15

A technológia fiziológiailag is kihat ránk. Csak 2005 óta folytatott tanulmányok is bizonyítják, hogy az, hogy a zsebünkben hordozzuk az internetet az okos eszkòzeinken keresztül máris előidézte, hogy az emberek memóriája ellustul és kevesebb relevàns információt jegyeznek meg hosszú távon, higy tudatában vannak, hogy bármikor elérhető számukra ha szükségük van rá.

Ez egyrészt a szingularitás felé való utunkon egy következő lépés; másrészt aggasztó, hisz az emberi agy a megfelelő stimuláció és kellő gyakorlat nélkül elcsökevényesedik és lassan degradálódik ha egész fajunk hozzászokik ahoz, hogy tanulni “már nem kell” hisz amit tanulnál már úgyis ottvan a neten.

Egy Londoni Mensa találkozón beszélgettem el az egyik helyi szervezővel aki a teszteket és tagfelvételeket is intézi; ő mondta, hogy az elmúlt fél évtizedben egyre kevesebb az új tag és egyre hosszabb az átlag a tesztek kitöltési idejét tekintve. Mivel hozzászokunk ahoz, hogy hosszútávon nem kell információkat rögzítenünk így az agyunk más kapacitásai is lelassulhatnak és befojással lehetnek így a problémamegoldás vagy kényszerhejzetek kezelésének sebességére is több tanulmány szerint.


#16

Én is eggyetértek, nekem is meg van a plüsmackom amit anyukámtol kaptam még ovodás koromba


#17

Ha mindenki az élet dolgain merengene nem lennének plázacicák akiknek a fenekét megbámuljuk az utcán, nem lenne az a srác akit megbámulunk mert rózsaszín rövidnaciban vásárol. Nem lennének azok az emberek sem akik mernek álmodni és motiválnak minket. Nem lenne más csak “görög filozófusuk” gyülekezete, meg a dárkos gyerekek, mint a southpark-ban.
Pont attól szép a világ, hogy tele van hülyékkel. :joy: … unalmas lenne nélkülük.
Szóval ne merengjünk túl sokat, mert lemaradunk az a vicces dolgokról.

Sajnálom, hogy úgy érzed nem igazán tudsz a családoddal kommunikálni. Pedig könnyű : odamész és elkezdessz beszélni csak úgy.

Tudod azért csodálatos ez… mert van rá lehetőséged. Mert megteheted.
Álralánosságban véve sokan, akik 2 szülős családmodellben nőnek fel elfelejtik, hogy nem vagyunk halhatatlanok.
És…a szüleink, családtagjaink sem azok.


#18

Viszont a technológia másik oldala az, hogy megkönnyíti az életünket, másra is tudunk koncentrálni, még több rutint beépítve az életünkbe.


#19

A különlegesekkel addig nincs is baj amég csak a “hűha”, vagy az “azta”, esetleg az “aztakurva” kategoriába tartozik. Az utóbbi időben az lett a szokás, hogy mindenki úgy próbál egyedi lenni, hogy pont ugyan úgy néz ki mint a felkapott hírességek.
Ezzel azonnal bukják is a különlegességüket pl.: a cucanacis edzeni járó lányok, vagy a szintén macskanadrágos lankadt-ecsetfejű srácok. (a srácokat legalább tudom, honnan szedték ezt a hányás stílust, a 60’-as évek Elviszei és az évtized futbalistáinak a stíluskombójából állhat. Öcsémnél valami Dzsudzsák nevü focista hozta be ezt az ecsetfejet.)

Én is igyekszem egyedi lenni kint az utcán, hétköznap, függetlenül, hogy dolgozom-e, vagy sem, egész évben munkás hosszúnadrágban, pulcsiban és egy arra húzott pólóban járkálok. Sötétedés után pedig RGB-ssen világít a hátizsákom.
Ettől pont olyan kívülállónak tudom magam érezni mint a példádban felhozott SouthPark-os Gruftik.

Az én esetemben a hiba ott van a családdal vagy ismerősökkel való beszélgetésben, hogy túlgondolom, mondhatni virtualizálom.
Ez anyit jelent, hogy mindenki akivel megismerkedtem és beszélgettem, azt tanulmányoztam is (mármint, hogy nem vagyok jó emberismerő, nem látok az álcák mögé, és nem tudok átlátni a hazugságokon, hanem, csak az aktuális látott állapotot veszem alapértelmezettnek). A megismert emberről csinálok egy elképzelt/virtuális másolatot, alapul véve a látott viselkedését és a hallott beszédstílusát.
Ez pedig már odáig fajult nálam, hogy mikor eltervezem, hogy valamiről elbeszélgetnék egy ismerősömmel, elképzelem az ismerőst, megkérdezem megbeszélem vele a megbeszélni valókat, a virtuális séma alapján megkapom tőle a feltételezett válaszokat és reakciókat és már nem érdekel, hogy mit mondott volna a valós személy, ha őt is bevontam volna a beszélgetébe. =>> a legnagyobb hibája az egésznek, hogy mivel az én fejemben zajlanak a dolgok, a saját válaszaimat kapom meg, igy egy amolyan ferde tükröt tartok magam elé, ami mégjobban elszigetel másoktól.

Azt a rohadt! Már ideje volt erről is beszélni valahol!
Köszönöm!


#20

Hinnye…
Nem apróztad el.
Igen, valóban a saját elképzelt válaszaid kapod. Be kell látni azt is, hogy igazad van abban, hogy ha kiismerünk valakit “mire számíthatunk tőle”.
De így megfosztod magad a kellemes csalódásoktól, easteregg-ektől úgymond.
Pl.: muterom ha hív a várható témák:

  • időjárás
  • (számomra) kellemetlen intim kérdések részéről és sztorik a sajátjáról… ne is gondolj bele.
  • időjárás
  • macskák
  • a macskák és az időjárás több féle kombinációja
  • (végezetül pedig) “jajj én már öreg vagyok meg fogok halni”

Mégis beszélgetek vele. És néha meglep az én bolond vénasszonyom. :slight_smile:
Persze sok olyasmivel is amitől kifejelném a beton falat, de azért mókás. :smiley: