A kis kutya
Poros bőrszag és a mama finom nyelve amivel puhán végigsimít. A testvéreim bársonyos bundája, és kis tappancsaik amikkel átmásznak rajtam. Élek. Élünk.
Megéhezem, szagot fogok. Megpróbálom megkeresni a szag, a tej forrását. Akadályok mindenütt. Hol az egyik testvérkém, hol a pokróc redője. Elakadok. Ilyenkor nyüszítek és a mama a segítségemre siet: megfogja a bundámat, majd a hasához igazít. Ha az orrom beleütközik a tejforrásba, rákapok és szívom, szívom a meleg tejet. Nyelem hatalmas mennyiségben, és ha már teleszívtam magam, a biztonságot nyújtó mama-szagtól körülvéve megnyugszom. Elalszom.
Aztán arra ébredek, hogy keresztülmásznak rajtam a testvérkéim és belém-belém rúgnak. A mama szagát csak távolról érzem, és ez nagyon rossz. Most jövök rá, hogy amíg aludtam, elgurultam. A szaga irányába indulok, újra és újra megpróbálom elérni a mama jó szagú csecsbimbóit, de ez nem mindig sikerül. Lökdösődöm, forgolódom amíg el nem érem a meleg tejforrást. A sajátomét! Mert nekem már olyanom is van. Akkor rátapadok és elűzöm a testvérkéimet. Megnyugszom.
A mama egyre többet van távol. A mama nélkül borzasztó. összebújunk a testvérkéimmel és együtt alszunk. Aki elsőként ébred az ő távollétére az panaszos vinnyogásba kezd. A félelem érzése hamarosan mindannyiunkra átterjed, és addig sírunk keservesen, amíg a mama vissza nem tér az ismeretlenből, amely elnyelte és most végre visszaadta. Ilyenkor hozzábújok és elmúlik a félelem. Gyakran valami furcsa, idegen szagot hoz magával a szőrén, a nyelvén. Nem kimondottan kellemetlen, de ismeretlen.
Valami tompa, homályos fény, aztán… a mama nyelve. Nem csak illatos, nagy és piros. Aztán az orra, fényes és fekete. Hogy a mama milyen szép! Már látok. Azok ott a testvéreim, öten vagyunk. Ők nem olyan szépek mint a mama. A mama a legszebb!
Ma reggel furcsa szagfelhő ereszkedett le közénk. Ezt a szagot már ismerem valahonnan. Egyre inkább közeledik, majd egy szorítást érzek. Egy különös, eddig ismeretlen hangot hallok, nem hasonlít sem a testvérkéim nyüszögésére, sem a mama hangjára. Egy rettenetes erő a magasba emel annak a hangnak a forrásához. Hiába vinnyogok, a mama most nem segít. Hatalmas alak emelt fel, de közelről már nem is tűnik ijesztőnek. Visszahelyez a földre majd eltávolodik. Már emlékszem. Ez az a szag amelyet a mama szokott magával hozni, amikor visszatér az ismeretlenből. Ez volt az én első találkozásom a majdani gazdámmal.
A másodiknál már egy cseppet sem félek tőle, inkább a mamától ellesett módon megpróbálom csóválni picike farkamat. A rettenetes erő megint megragad és elvisz a mamától. Elvisz a testvérkéimtől. Ahová letett az nem ismerős hely. A padlón vagyok egy nagy tálka előtt amiben tejszerű valami van, és a szaga is hasonló. A gazdám nem várja meg, hogy megismerkedjem az új helyzettel, belenyomja az orrom a tejbe. Fújtatok, prüszkölök, de muszáj lenyalnom a bajuszomon végigcsordogáló tejcseppeket. Ez finom! Lefetyelni kezdek és hamar meg is iszom az egészet. Nincs több.
Körülnézek. Sehol a mama, sehol a testvérkéim. Idegen ez a hely egyedül vagyok. Mama hol vagy? Kétségbeesetten sírni kezdek. A gazdám ekkor megint felemel és egy másik helyre visz. Még mindig egyedül vagyok, de a pokrócnak, amin fekszem mamaszaga van. Ez jó érzés. Megnyugszom. Elalszom.
Arról álmodom, hogy a mamával és a testvérkéimmel együtt vagyunk egy olyan helyen, ahol mindig szabadon és boldogan élhetünk.
2000.02.06.
)