Paranormalis jelensegek

Sziasztok sracok.Én arra lennék kíváncsi hogy volt-e már bármilyen paranormális élményetek!Ha igen akkor elmesélnétek?

Ez egy érdekes kérdés, én mindig szkeptikus voltam ezen a téren és sosem láttam semmit de kiváncsi vagyok mások miket írnak :slight_smile: A HH téma ajánlás miatt átdobtam a topicot a Júliusba, hogy lehessen rá szavazni illetve a srácok is lássák.

1 Like

+1
Szerintem a szkeptikus emberek védve vannak az ilyenektől, illetve már Hadházi László is megmondta:
“Itt a borvidéken sok a beszámoló UFÓkról… biztos a borért jönnek!” :wink:
Egyik Somlai amatőr borász rokon mesélte, hogy őt egyszer el akarták vinni. “Fényjött be az ablakon és elkezdtem lebegni. Nagyon megijedtem, mondam is nekik: Ne vigyetek már el, holnap fuvar van! Erre visszatettek…” :joy:

Tudom ez nem az a téma, de én a “paranormális” jelenségekhez sorolom. :slight_smile:

8 Likes

Erre én is kíváncsi vagyok :slight_smile:
Nekem személyesen még nem volt ilyen élményem, de nagyszüleimnek volt, és nem hiszem, hogy csak kitalálták volna, ott falun nem is ismerik annyira ezeket a klisés UFO sztorikat, még TV-t sem nagyon néznek, mégis tök hasonlót meséltek el :slight_smile:

3 Likes

Paranormális jelenség alatt mit értesz? Hiba a mátrixban vagy egy tévéből kimászik Slenderman kislánya?

4 Likes

Legtöbbször ha valaki ágyban/ágyból lát valamit az alvás paralízishez köthető. Nagyon sok idegen elrablás az ágyból így történt. Alvásparalízise volt az embernek és az agya azt hallucinálta, hogy elrabolták. Én nem hiszek a szellemekben se a démonokban és az angyalokban se, de mindig is érdekelt a téma. Sok videót meg beszámolót láttam ilyenekről. Youtuben is követek pár csatornát.
Tesóm mesélt viszont jó pár dolgot már, amik egyértelművé teszik a dolgot az ő szemében, hogy igen is léteznek ilyenek. Olyan rossz, mert tudom, hogy nem hazudik, 28 éves felnőtt nő, miért hazudna ilyeneket? Viszont el se tudom hinni teljesen, amíg nem látok vagy tapasztalok a saját szememmel hasonlót.

5 Likes

Az UFO-ról meg csak pár szót. A jelentése egyszerű: Azonosítatlan Repülő Objektum. Semmi képpen se nevezzük azt ami vezeti/irányítja a szóban forgó Tárgyat. Maga az elnevezés katonai eredetű.

  1. Július 31. USA

A képen látható repülő, egy amerikai koppintás a németek által kifejlesztett repülőgéptípusról.
Mivel a kísérleti repüléseket nem lehetett teljesen eltitkolni, (ezt a kép létezése is bizonyítja) ezért az emberek szájába adták hogy ez az UFO, és az embernek ehhez köze? Ááááá dehogy!
Aztán pár évvel később megjelent ez:

Ez lett az új UFO.

1 Like

Engem is mindig érdekelt ez a téma, ezért is idéztünk (vagy legalább is megpróbáltunk idézni) szellemet még általánosban a suli öltözőjébe. Aztán sajnos nem lett semmi de poénnak megfelelt. Mondjuk én inkább az UFO-s dolgoknak szoktam utánna járni, de a szellemes témák is lekötnek. Szintén egy véleménnyel vagyok veled, hogy valamilyen szinten el is hiszem, de én még nem tapasztaltam.

Habár teljesen szkeptikus vagyok a témával kapcsolatban,szeretek róla beszélgetni,paranormális jelenségek elég bő témával rendelkezik:
-kísértetjárás
-poltergeist
-gömbvillám
-levtáció
-testen kívüli élmények
-3.és 4. tipsú találkozások
Illetve idesorolnám a paranormális képességeket is,mint paranormális jelenség,azaz:
-halálközeli élmény
-bilokáció
-telekinézis
-prekogníció
Személy szerint nem hiszek egyikben sem,egyfelől (röviden mondva) a “hiszem ha látom” tábort erősítem,másfelől az ész érvek,a józan paraszti ész valahogy ezek ellen szólnak!(HANGSÚLYOZOM:SZERINTEM)kételkedve hallgatom,akinek van ilyen élménye,de elfogadom azt, aki hisz/hinni akar benne,hiszen a tudomány hivatalosan is foglalkozik ezzel a témával parapszichológia néven.Talán azért érdekel engem is annyira,függetlenül attól,hogy szkeptikus vagyok,mert(Fox Mulder plakátját “idézve”) Hinni akarok :smiley:

2 Likes

Az angol jelentése is ez :smiley:
U.F.O = Unidentified Flying Object (Azonosítatlan Repülő Objektum)
És valahogy így volt mert én is így hallottam :slight_smile:

1 Like

A gömbvillám az egy természeti jellenség és létezik.
És Az 1. és a 2. típusú találkozás az mi? És hány van összesen? :thinking:

1 Like

Első típusú találkozás: az ember egy nem emberi civilizáció valamely jelét észleli (rádióüzenet, fényjelek, távoli objektum, stb.).

Második típusú találkozás: az ember észleli egy nem emberi civilizáció alkotta eszköz mozgását, működését, de a részletek nem kivehetőek, és a lényekkel nem kerül kapcsolatba.

Harmadik típusú találkozás: az ember közvetlen kapcsolatba kerül más civilizáció lénye(i)vel. A kétoldalú kapcsolat mindkét oldal fizikai jelenlétén alapul.

Negyedik típusú találkozás: a kapcsolatfelvételt nem az ember kezdeményezi, és akaratán kívül történik meg, melyre többnyire nincs befolyása.
A szakma utólag vezette be ezt és a következő kategóriát az esetfeldolgozások utólagos elemzése alapján.

Ötödik típusú találkozás: szintén utólagos kategória, mely azokra a nem ember által kezdeményezett kontaktusokra vonatkozik, melyekben az embert a lények saját, akár genetikai kísérleteikre használják, szövetmintát vesznek, de az emberi lény többnyire tehetetlen résztvevője az eseményeknek.

Nulladik típusú találkozás: a fentiek mintájára bevezethető kategória, az ember önmaga ismeretlen képességeivel való szembesülését értjük alatta.
( forrás: gyakori kérdések :smile: )

6 Likes

Első típusú találkozás: az ember egy nem emberi civilizáció valamely jelét észleli (rádióüzenet, fényjelek, távoli objektum, stb.).

Második típusú találkozás: az ember észleli egy nem emberi civilizáció alkotta eszköz mozgását, működését, de a részletek nem kivehetőek, és a lényekkel nem kerül kapcsolatba.

Harmadik típusú találkozás: az ember közvetlen kapcsolatba kerül más civilizáció lénye(i)vel. A kétoldalú kapcsolat mindkét oldal fizikai jelenlétén alapul.

Negyedik típusú találkozás: a kapcsolatfelvételt nem az ember kezdeményezi, és akaratán kívül történik meg, melyre többnyire nincs befolyása.
A szakma utólag vezette be ezt és a következő kategóriát az esetfeldolgozások utólagos elemzése alapján.

Ötödik típusú találkozás: szintén utólagos kategória, mely azokra a nem ember által kezdeményezett kontaktusokra vonatkozik, melyekben az embert a lények saját, akár genetikai kísérleteikre használják, szövetmintát vesznek, de az emberi lény többnyire tehetetlen résztvevője az eseményeknek.

Nulladik típusú találkozás: a fentiek mintájára bevezethető kategória, az ember önmaga ismeretlen képességeivel való szembesülését értjük alatta.(GY:K.)

Gömbvillám:
Létezése önmaga is hosszú ideig vita tárgyát képezte, mibenlétének és keletkezésének körülményei egyelőre nem tisztázottak. Kutatását nehezíti, hogy laboratóriumi körülmények között való előállítása nem megoldott; ugyan a legutóbbi idők kísérletei nyomán hasonlót már sikerült létrehozni, a vélemények azonban erősen megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy ez gömbvillám lett volna
Egyes teóriák szerint a gömbvillámok spontán (zivataroktól távoli helyeken való) megjelenése sértheti az energia- és töltésmegmaradás ma ismert törvényszerűségeit, de legalábbis kiváltó okuk, energiájuk forrása ismeretlen; ezzel kapcsolatban néhányan részletesebb megismerésüktől egy új alternatív energiaforrás felfedezését várják. Egely György szerint a gömbvillámok alapvetően egy negyedik térdimenzió létezésének bizonyítékai.Egyesek különleges alakú gömbvillámokkal magyarázzák a kísértetek felbukkanását, nagyobb energiájúakkal az önégési eseteket. Néhány ufó-megfigyelés kétségkívül a gömbvillámokra vezethető vissza.
Gömbvillámról is másoltam,idéztem ide,tehát nem a meteorológia,hanem a parapszichológia foglalkozik vele :wink:

4 Likes

Szerintem ha valaki hajlamos arra hogy ilyenekben higyjen annál könnyebben tudja úgymond ráhuzni bármire azt hogy ez bizony paranormális jelenség volt. Míg a szkeptikusok gondolkoznának rajta egy év múlva is, hogy miért és hogyan történt egy olyan jelenség amit ők sem értenek addig a másik tábor teljes mértékben elhiszi hogy ez bizony ezért és ezért történt. Ezért nem hazudnak ők sem mert ők ezt hiszik. Bár ezzel lehet sok új dolgot nem mondtam :smiley:

3 Likes

Én hiszek az ilyen dolgokban. Szellemek, halálon túli élet, stb. Mondjuk a kettő együtt jár XD

1 Like

Engem már egész kis gyermekkorom óta követnek különféle Entitások, tapasztalok Paranormális jelenségeket illetve más Civilizáció Fajával is kapcsolatot tartok - összedolgozunk (ennek a megértéséhez elég sok dolgot kellene tisztázni, úgyhogy most nem ugranék neki).

Azonban egy esetet elmesélek, ami pár hónapja történt velem. Ezt hosszabban részleteztem már s tekintettel az időre, nem akarnék egy ilyen komoly témát helyesírási hibákkal élvezhetetlenné, olvashatatlanná tenni.

A rejtélyes látogatóm a Tulpám - egy olyan lény, amelyet saját Energiáimból hoztam létre, én gondoztam, neveltem, tápláltam nem csak a fentebb említett Energiákkal, de az érzelmeimmel, tudásommal is.

A régi panelház amelybe már több mint 10 éve költöztünk, első ránézésre nem tűnik ijesztőnek, noha a környék valósággal pezseg a fekete élettől. A gyermekkoromban sokféle lény keresett már fel megannyi formában, s midőn korán szembesültem a világ ezen oldalával, egyre általánosabbá váltak a találkozások, nem féltem, sokkal inkább kíváncsian fordultam feléjük és bár mindig igyekeztem kideríteni, mik ők, mit akarhatnak, ennek ellenére mégis mind szolgált némi újdonsággal. Izgalmasnak tartom az összes jelenést, melyeknek mára már számát se tudom, és meg se próbálom jegyezgetni őket mert legbelül tisztában vagyok azzal, hogy nem az első s nem az utolsó. Miért? Mert akárhova mentem, akárhol tartózkodtam, mindig ott teremtek valami formában. Már fél éves koromról vannak bizonyítottan hiteles emlékeim, és körülbelül kettő, kettő és fél éves koromról vannak olyanok, amelyeken nem emberi lények kerülgettek. Más szóval nem az aktuális lakás az oka, és ezek az entitások nem a házhoz kötődnek, mely bebizonyosodott már 17 és fél éve.

Nos, hogy mi volt azon a bizonyos estén? A macskám elkezdte kaparni az ajtót nyafogva, hogy ki akar menni. A fűtés ellenére váratlanul a levegő is lehűlt, máris sejtettem, hogy miről lehet szó (pedig 15 centire van tőlem a tűzforró radiátor). Kinyitottam az ajtót, és hagytam, hogy kimenjen. Szokatlan, mert hajnalban nem szokása “kikéredzkedni” (bár ez már akkor már menekülésnek tűnt - gyakran fordult elő ez hét éve alatt), és ha meg is teszi, általában az almához megy, utána kaparja is az ajtót, hogy visszajönne. Ilyen nem volt. Egyszerűen nem akart bent lenni, és utána pár napig vissza se nézett hozzám.

Átestem a holtponton, már nem voltam álmos sőt, meglepően éberré váltam, és éreztem, hogy valaki figyel. Nem örültem túlzottan neki, mert biztos voltam benne, hogy ha a macska is ilyen lendülettel kotort ki a szobámból, akkor a szokásosnál jobban elemében lehet a teremtés, amely a szobámban mászkál, és másodjára löki le a polcról a Labellom (tudjuk jól, hogy magától ilyesmi nem fog leesni egy egyenes, sima felületről). Már hozzászoktam az ilyesmihez (pár nappal azelőtt ugyanis a villanykapcsolóval játszadozott a szépség, amikor rajtam kívül senki nem volt a lakásban - és azt várta el, hogy egy sötét “folyosóhoz” hasonlítható részt járkáljak be többször is azért, hogy leoltsam amit ő visszakapcsolt), úgyhogy a második esetnél csak halkan suttogtam (a vendégemnek), hogy nincs humorom ehhez ilyen későn. Kisvártatva rá, koppant mellettem a tükrös szekrényem belseje. Mintha becsukódott volna, de kinyílni nem hallottam. Eleinte azt hittem, rosszul hallok, de ezt követően még párszor megtörtént, és biztos voltam benne, hogy ő csinálja (volt már olyan, amikor éjszakánként kaparást hallok a szekrényem belsejében, olykor fél órákig, ám csak egyszer fordult elő, hogy kinyitottam, egyetlen egyszer - akkor a macskám bújt ki belőle, de abban az EGY esetben tudtam is, hogy a cica bent van hisz én nyitok és zárok ajtót előtte-utána, az összes többi tucat kaparásnál semmilyen más állat nem volt nálam, így nem is közelítettem meg a szekrényt mert biztos volt, hogy az már nem állat és remekül hallottam a lépteit is, amikor nyitogatni kezdte, és a szekrény belsejének aljáról a fura lábak a padlón landolnak halk nesszel, majd a bolyhos szőnyegbe mélyednek, mely mellettem fekszik közvetlen).

Nem néztem oda, tovább írogattam inkább, aztán arra eszméltem, hogy valaki a székem támlájára nehézkedik. Nem olyan erővel, hogy feldönthessen, de határozottan éreztem, hogy a támlára nehézkedő súly nyomást gyakorol az egész ülő alkalmatosságra. Válaszként az asztalra könyököltem makacsul remélvén, hogy a ‘játszópajtásom’ veszi a lapot, és csak azért se néztem hátra. Mikor aztán a nyomás megszűnt, mégis csak megfordultam, a függöny pedig lágyan hullott vissza párhuzamosan a fal mellé. Mintha valaki elemelte volna onnan.

Sokan mondogatják, hogy ‘De, hát egyedül vagyok’ - az én helyemben az, aki ilyet mond, a legnagyobb hazugságot próbálja lenyomni a saját torkán.

Végül meguntam, és úgy gondoltam, lefekszek. Kikapcsoltam a laptopot, átöltöztem és bemásztam az ágyamba, amely a sötét tükörpáros előtt hevert, amiknek mindenbe látó szemei rám villannak szüntelen.

Túl nagy lett a csend. Különösen az azt megelőző sürgés-forgás után. Valami nincs rendben. Vagy megkímél mára, és békén hagy?

Lehunytam a szemem, és próbáltam ellazulni, nem gondolni semmire. De, folyton égett valami egy csomóban a mellkasomban. Kinyitottam a szemem, és mintha egy fekete alak ült volna a székemen, az ablakkal szemben, amelyen a rosszul lehúzott reluxa miatt a lámpafény besütött, így biztosan láthattam, hogy ott valóban ül valaki (~ kedvelt pihenőhelye vagy rejtekhelye ez a szék, amelyen gyakran ült már végig, amíg el nem aludtam, vagy lehet, hogy egy ponton eltűnt, mikor már semmi felé irányuló reakcióm nem volt?).

Meg akartam fordulni, de mozdulni nem igen tudtam, és valahol, a tudatom legmélyén nem helyeseltem az ötletet. Ismét lehunytam a szemem, majd jó pár másodperc múlva kinyitottam a halk léptekre, a parkettarecsegésre és a hűvös falon való csikorgásra. A függöny mögött gyülemlett össze valami sötét árny, ami mintha ide-oda mozgott volna mögötte, szinte leírhatatlan formában. Nem szeretek a tükör felé fordulva aludni, mindig a fal felé szoktam, mert így általában elkerülöm azt, hogy meglássak valamit, ami alkalomadtán megzavar az alvásban. Éjszakánként pihenni akarok, nem pedig társalogni más átutazókkal, vagy a pofátlan tulpámmal, amelyet még én ‘hoztam a világra’ évekkel ezelőtt.

  • Nem szándékozol befejezni, igaz? - kérdeztem “magamban” (kicsit összetettebb dologról van szó egyébként; ezt most nem fejtem ki), de biztos voltam benne, hogy a lény is ‘hallotta’ ezt. Eme különös kommunikáció már többekkel bevált. Nyűgösen lehunytam a szemem, magamra húztam a takaróm, és most már biztos voltam benne, hogy ha törik ha szakad se fogom kinyitni a szemem, felőlem akár elkezdhet dűteni és borítani, megfogadom, hogy nem! Arra viszont nem számítottam, hogy valaki rátérdepel az ágyamra, és az anyag besüppedése alapján mászik felém.

Érzem. Ő pedig tudja, hogy érzem - és ezt is tudom. Nem fogom tudni elhitetni vele, hogy nem. Nem akartam, de reflexből kinyitottam a szemem, aztán megpillantottam az árnyat magam előtt. Biztos, hogy ott volt, hisz a beszűrődő fény végett a takaróm, és a szobám valamennyi részét jól láttam, most azonban egy fekete, homályos, fura körvonalon belül minden eltűnt. Éreztem, hogy csak pár centi van kettőnk arca között. Halvány kör alakú fényfoltot láttam, de csak egyet, amely minden bizonnyal az egyik szeme lehetett. Talán féloldalasan bámult rám, nehéz leírni a pontos alakját. Egy pillanatra átfutott rajtam a hideg - megmozdítottam a lábam, amint megláttam, a felém ‘terjedő’ entitás pedig játékosan, villámgyors mozgással szökött le az ágyról és rólam, eltűnve a látószögemből, az ágy alja körül, vagy a fal mögött (fura felépítése van a szobámnak, mivel egy erkély van hozzáépítve, és lefalazva, így a nagy boltív mögött ez nem akadály), ezzel újra felfedve előttem az egész szobám, és minden fényt, amit addig kitakart…

  • Mint egy rongy kölyök… - dörmögtem idegesen az orrom s még a látvány hatása alatt, és lerúgva magamról a takarót a laptopomhoz vonultam, hogy bekapcsoljam, és betegyek valami filmet, amit hallgathatok. Elindítottam a Switch Offot, hogy egy óra múlva lője ki, jó eséllyel akkor már aludni fogok. Ennek köszönhetően így is lett. Befordultam a fal felé, és ignoráltam a szobatársam.

Nem könnyű ennyi teremtménnyel osztozni egy szobán, egy lakáson és megszokni, hogy valamelyik mindig a közeledben van, még ha el is utazok valahova. Már számtalan formában tanúbizonyságot tettek arról, mennyire hűségesek. De, még mindig nehéz beazonosítanom, hogy épp kicsoda járkál a lakásban, vagy hogy az aktuális ‘játszópartner’ nem-e épp egy teljesen új teremtés.

Egy biztos, nem szokásom magányról panaszkodni.
Ahogy az is, hogy mindazok akik már aludtak velem egy szobában, nos… vagy csak próbálkoztunk vele, vagy utólag értesültem róla, hogy egynél több napot soha.
És hosszan azután, csak lámpafény mellett, tévé vagy sz.gép hangjának társaságában voltak képesek nyugovóra térni.

Én viszont azóta is úgy ugrok neki minden éjszakámnak, hogy talán újra összefutok egy… régi ismerőssel…

5 Likes

Jó velős lett. Jómagam is tapasztaltam dolgokat, de ezt nagyon hosszú lenne leírni az elejétől kezdve. Lényeg a lényegben, hogy amit nem látnak az emberek, azt nem lehet bebizonyítani csak minimálisan. Sajnos ez kevés. De tudnék mesélni pár dolgot :slight_smile:

A mi galaxisunkban kb 200 milliárd csillag van, ezekhez összesen kb 50 milliárd bolygó tartozik ami lakható zónán belül van. A látható univerzumon belül pedig kb 200 milliárd galaxis létezik. Ha jól emlékszem ezeket a számokat olvastam/hallottam. Nem lehetünk olyan önteltek, hogy azt gondoljuk ennyi milliárd*milliárd bolygó közül csak nálunk alakult ki élet, viszont az tény, hogy ahhoz hogy a Földre jöjjön egy idegen intelligens faj szinte semmi esély rá. Túl nagyok a távolságok, valamint ha van is élet “pár fényévnyi” távolságra tőlünk nem jelenti azt, hogy elég intelligensek, sőt még ha azok is, se jelenti, hogy elég fejlettek tudományosan, hogy idejöhessenek, ráadásul ha még ez is sikerülne, nem lopakodva egy-két embert elrabolva tennék, hanem egyértelműsítve a szándékaikat, ezt nem lehetne elrejteni az egész világ elől.

Érdekes volt Xefera története, de ugyanaz az eset mint tesómnál. Elhiszem, hogy nem hazudik és nem akarok kitalált történeteket közölni, de amíg nem magam tapasztalok ilyeneket addig nem tudok hinni benne és csak fura kérdések jutnak eszembe. Pl miért van az, hogy mindig csak ilyen kopogásokat csinálnak meg ránehezednek dolgokra? Kirakok egy papírt meg egy tollat és írjon rá valamit, vagy egy Morse táblázat alapján kopogjon le valami értelmeset. Miért nincsenek soha egyértelmű bizonyítékok azokban amiket az emberek mesélni szoktak? Kapcsolgatás, kopogás, megjelenik árnyformában. Ha képes tárgyakat mozgatni, miért nem fognak meg gonosz szellemek késeket és szúrják bele az emberekbe vagy tépik meg a hajuknál fogva? Ha meg nem gonosz, akkor is tudná ezt a tollas dolgot csinálni vagy bármi. Nem tudom, ezt más megélni biztos, mint szkeptikusnak lenni, de pl a története alapján én 17 év alatt se tudtam volna ezeket megszokni és be lennék szarva ha egy ilyen árny lebegne előttem, nem tudnék aludni. Lényeg a lényeg, hogy jó lenne olyan felvételeket nézni és beszámolókat olvasni, ahol maradandó bizonyítékot hagyott maga után a lény és nem csak annyit, hogy a széket 2 centivel megmozdította. Miért jó ez nekik amúgy? Ha ilyenekre képesek, miért nem tesznek komolyabb dolgokat?

5 Likes

Véleményem szerint azért, mert nem mindegyiknek van annyi energiája. Energiacsapolás történik, mellyel képes a figyelemfelkeltésre, de bántani ereje nincsen senkit sem. Vannak nagyobb erejű lények is, de abból rengeteg van. Így ebbe nem mennék bele, ha nem haragszol. Jobban bele.kellene másznod ebbe a témába, hogy tájékozott legyél. Persze a szkepticizmusod ellenére. Én elfogadom a nézőpontodat, nem erőltetek sem rád, sem másra semmit sem. :slight_smile:

Nem akartam félreérthető lenni én se akarlak titeket megváltoztatni, ha ez tényleg létezik, örülnék, ha én is hihetnék benne, mert így a világ egy része zárt marad előttem. Mit tanácsolnál, hogy jobban belemászhassak a témába? Milyen könyveket tudnál ajánlani? Olvastam már Franz Bardontól, láttam nála, hogy van pl ilyen elementál szerűség (amit Xefera is írt ahhoz hasonló), amit mi hozunk létre és az a lény az asztrális világban létezik, de feltudjuk használni a saját javunkra pl. Olvastam démonidézős könyveket is. Neten sokat a sátánizmusról meg mindenféléről. Elég kíváncsi típus vagyok, sok mindennek utánanézek, hogy legyen egy alapvető tudásom, de komolyan tényleg nem vetettem bele magam a témába, nem vagyok hozzáértő.

1 Like