Segítség a leszokáshoz (Cigaretta)


#1

A mai(TheVR Happy Hour #403 - 12.05.) Happy Hour nyomán arra gondoltam, hogy itt le lehetne írnunk, hogy ki miként tudott leszokni a dohányzásról. Esetleg történetekkel is segíthetjük egymást ami motivál minket abban, hogy megtegyük az első lépéseket ezek letételéről. Remélem tudunk itt egymásnak segíteni. :slight_smile:


#2

Tizenévesen kezdtem el dohányozni középiskola utolsó évében kb. Akkoriban csak a suli végén egy két szálat és bulikban egy két dobozt dohányoztam, majd szépen egyre gyakoribbá vált, a húszas éveim közepére elérte akár a napi egy dobozt is de szerencsére ez nem volt gyakori. Ekkor kórházba kerültem és egy hónapig nem dohányoztam. ezután csökkent az adagom mikor kijöttem nem eset jól, de azért sikerült feltornázni napi 7-10 szálra. ezek után egy novemberi napon eszembe jutott h vajon le tudnám-e tenni és elhatároztam h decemberben nem gyújtok rá!
és sikerült nagyon jó pillanat volt szilveszterkor mikor mindenki mondogatta h ez az utolsó én kértem egyet és mondtam nekem meg egy hónapja ez az első, úgy emlékszem még egy dobozt is kaptam (jó taktika XD )
ezek után minden évbe nem gyújtogattam rá egy egy hónapot, ma már csak kevdtelésből teszem, kb havi 1 dobozzal szívok el, igen havi 20 szál, de persze ha buliba megyek van hogy elfogy egy este alatt egy doboz, de bármikor abbahagyom
végleg akkor fogom letenni ha gyerekem születik vagy a gyerektervezgetést elkezdjük a párrommal!


#3

Én közel 20 év után idén tettem le mikor kimentem 2 hónapra Kaliforniába. Ott nem igazán szokás, kb senki sehol nem dohányzik, így nem volt különösebb inger, meg persze mocskos drága is :smiley:

Nem mondom hogy már egyáltalán nem gyújtok rá, van hogyha elmegyünk haverokkal iszogatni elszívok 1-2 cigit, de ez inkább hetente 1-szer, mint korábban naponta 5-6-szor.


#4

Nekem apám is meg nagyapám is keményen dohányzott, gyerekként épp ezért kellőképp megutáltam a szagát is. Persze a “buli évek alatt” egyszer kipróbáltam, de annyi elég is volt. Az egészet tetézi, hogy apám 67 évesen halt meg, infarktusban. A családban jellemzően mindenki 90+ évig élt és nem dohányzott. Az orvos szerint olyan szintű lerakódások voltak az artériákban a szív környékén, hogy volt olyan érszakasz, amit katéterrel nem sikerült megnyitni. Ez alatt a másfél nap alatt, amíg kórházban volt beszéltem egy kedves ismerősömmel, aki szív specialista, ő mondta hogy sajnos ez ilyen, és ha túl is éli, de a rehab után nem sikerül leszokni akkor bizonyosan pár éven belül meghal. Nem jutott el odáig. Persze én mindig mondtam neki, hogy szokjon le, ha együtt mentünk valahova mindig kértem, hogy ha muszáj rágyújtania álljunk félre és csinálja csak nekem ne kelljen szívnom a füstöt. Mindig hozta a példákat hogy bezzeg az xzy bácsi egész életében bagózott és majdnem 100 évig élt. Biztos van ilyen is, csak nem általános.

A másik, ami vicces így “külső szemlélőként”, hogy a társasház ahol laktunk sokáig egy U alakú épület belső udvarral… vicces volt mindig látni emeletenként 1-2 embert ahogy télen-nyáron, óránként kint áll egyedül és cigizik. Szerintem ciki. Arról nem beszélve, hogy ha épp szellőztettünk, amikor az alattunk 2 (!) emelettel lakó kiállt füstölni, nekünk a lakás olyan szagú lett, mint egy hamutartó.


#5

Én nem saját, hanem nagymamám példáját tudom hozni: szűrő nélküli cigit szívott és feketén itta a kávét amíg meg nem tudta, hogy édesanyám nővérével várandós. Akkor egyik napról a másikra mindkettőt letette és a dohányzásra később se szokott vissza (persze a kávézást újra elkezdte édesanyám születése után, de már lájtosabban). Szóval én is úgy gondolom, hogy elhatározás kérdése, mert minden fejben dől el.


#6

Elhatározás és motiváció kérdése.
Szerintem amúgy leszokni nem lehet, csak abbahagyni. Én pár éve anyagi megfontolásból döntöttem úgy, hogy abbahagyom (viszonylag keveset kerestem és össze akartunk költözni az exemmel).
Egyik napról a másikra letettem a cigit (mellette a kv-t és az alkoholt is teljesen, mert kv-pia mellé nekem “kötelező” rágyújtani és így kevesebb volt az inger. Pótcselekvésként negró és szotyi ment ezerrel, valamint ha nagyon rámjött az inger, metál a fülbe és elmentem lefutni egy öreg-tó kört (7,4 km). Első időkben annyit futottam, mint a Forest Gump, napi 1 kör, meló után is, este is akár.
5 és fél hónapig egyetlen szálat sem szívtam (6 év napi egy doboz után).
3 hét cigi nélküliség után észrevettem, hogy sokkal kipihentebb vagyok alvás után, nem vagyok annyira fáradt, mint alapból szoktam, az allergiás tüneteim kb a negyedére csökkentek, valamint az utcán már 3 méterről megéreztem, hogy ki dohányos. Annyira büdösnek éreztem a dohányosokat, mint még soha.
Zárójelben megjegyzem, az 5 és fél hónap alatt folyamatosan volt a zsebemben egy doboz cigi, kellett a tudat, hogy van nálam, ha kell :smiley:
Aztán úgy összebalhéztunk exemmel, hogy szét is mentünk, első utam a boltba ment, üveg bor és pattant a cigi. Az egyik legrosszabb döntésem volt.
Az az egy szál tönkretette az 5 és fél hónapot, mintha egy napot sem hagytam volna ki.
Zárójelben megjegyzem, a fél év alatt ugyanúgy kívántam a cigit, csak viszonylag kevesebbet szenvedtem tőle, mint az első napokban.
Ezért mondtam, hogy leszokni nem lehet, csak abbahagyni. Sajnos emiatt sincs erőm újból megpróbálni, mert tudom, hogy mennyi szenvedéssel jár és nem felejtem el egy hónap alatt, hogy dohányoztam valamikor.
Bocs ha hosszú lett.


#7

Konkrét tanáccsal nem tudok hozzájárulni, én kb 8 évig szívtam gimi elejétől (ugye akkor “menő” volt), majd egyetemen vizsga stressz miatt volt egy rosszullétem (hirtelen magas vérnyomás majd pár hónap gyakori fejfájás némi neurológigai tünettel fűszerezve) és ennek hatására gondoltam hogy le kéne tenni. Kvázi egyik napról a másikra hagytam abba, kb 6 hónapig bele sem szívtam, aztán volt egy két buli ahol rágyujtottam, de annyira rossz íze volt már, hogy el sem szívtam. Azt hiszem pont idén van 10 éve, hogy leraktam. Azóta lerakta két közelebbi ismerősöm is, mondtam nekik hogy szerintem nem működik ez a “csökkentem az adagot” módszer (az évek során sok haver próbálta így de ugyanúgy szívta tovább) és ők is lerakták egyik napról a másikra, személyes ill anyagi megfontolásból (gyerek, házépítés stb). Úgy tudom a nikotin nem olyan mint az alkolhol, hogy fizikailag rosszullétet okoz a megvonása szóval tényleg elhatározás kérdése. Persze ugyanolyan nehéz tartani az elhatározást, mint akár egy diétánál, életmódváltásnál, vagy elkezdeni sportolni olyannnak aki soha nem csinálta és nem feladni. Jó talán kicsit inverz ezekhez képest, mert míg egy szokást kialakítani azt mondják valami 30-60 nap, addig itt egy szokást kéne elhagyni ami lehet kicsit húzósabb de mást lehet kialakítani helyette. A cigizés tipikusan sokszor “rituálé”, kávéhoz, melóba szünetben vagy épp bármilyen tevékenység közbeni szünethez, buszmegbe stb… ilyenkor kellene találni egy másik tevékenységet amivel foglalkozol abban az 5-10 percben, amíg természetessé nem válik hogy elhagytad, utána ezek már eszedbe sem jutnak. Az is igaz, hogy egy közösségi szokás is, pl szünetben többen jártok ki és valakit ez is benne tart de nem ez a nehezebb része hanem maga az elhatározás.
Ott van még az e-cigi, de ebbe lehet nem itt kellene belemenni, szerintem az sem valós megoldás, több tanulmány is azt mondja, hogy nem olyan jó a tüdődnek az a folyamatos pára/gőz inhalálás.


#8

Én nem voltam olyan nagy dohányos de ahogy az előttem is mondták az elhatározás mindig szükséges. Az egyik legfontosabb az hogy ne azért tegyük le mert anyu apu szomszéd barátnő azt mondja hanem magunk miatt. 17éves voltam talán amikor az első szál cigit elszívtam és 18 évesen kezdtem el cigizni napi néhány szálat amikor összejöttünk az akkori barátnőmmel. Ez ment 2.5 évig aztán amikor szétmentünk akkor napi kb 15 szálat már elszívtam naponta aztán 3 év után egyre kevesebbet cigiztem. Felvettek az első munkahelyemre és pont kapóra jött hogy az akkori főnököm és egy két munkatársam is akkor kezdték el letenni. Mondták nekem is hogy ha már csak ilyen egy két szálakat szívok akkor tegyem le én is. Mindig az volt a kifogás hogy ennyi örömöm legyen az életben hogy hétvégén megiszok pár sört a haverokkal meg elszívom azt a pár szál cigimet. Front érzékeny vagyok és valamiért ha fájt a fejem sokat cigiztem. Egyik nap arra keltem hogy kipihent vagyok és nincs szükségem se a reggeli kv-ra se a cigire így gondoltam megpróbálom letenni és sikerrel jártam. Régebben nagy vizipipa fan voltam így azt nem hagytam abba és mellette egy kis ideig a kíváncsiság kedvéért kipróbáltam az e cigit is mert hasonló mint egy vizipipa az ízvilág miatt csak hordozható. valamilyen szinten egyetértek @szakinorbert1988 kifejezésével hogy leszokni nem lehet csak abbahagyni mert így 5 év elteltével is bármikor vissza tudnék térni a cigire csak kurva drága (ha nincs csempész haverod) másrészt a krákogás nem hiányzik az életemből.


#10

Én nem cigarettáztam sosem, de a barátnőm két pofára tolta.
Egy idő után megelégeltem és kértem, hogy tegye le, mert nekem nem adja. Nem túl elegáns, csak pénzköltés és még büdös is.
Aztán visszahallottam, hogy suttyomban mégis tolja.
Ennek örömére rágyújtottam, ?csak neked lehet? alapon.
Tudta mennyire utálom az egészet és nem akarta, hogy én is rászokjak.
Az volt az utolsó szálunk az utóbbi 5 évben. :slight_smile:


#11

Mondjuk annak örülök, hogy sikerült letennie, de hogy őszinte legyek én elhajtottalak volna melegebb éghajlatra :smiley: Összejössz nem dohányzóként egy dohányossal, tudtad mire vállalkozol és mivel jár ez, utána meg reklamálsz :smiley:
Erről eszembe jutott egy régi sztori, Pestről vonatoztunk haza éjjel télen egy metál koncertről, azt bejött egy nő a mi dohányzós vagonunkba.
Bunkó módon nekiállt hőbölögni, hogy ő nem bírja a füstöt, nem vagyunk rá tekintettel, aztán amit ért ablakot lehúzta fullon a mínusz 15 ben.
A sok részeg hosszuhaju cimborának se kellett több, egyből megkapta, hogy akkor takarodjál kifele a dohányzó kocsiból, a kutya nem kényszerített ide, de ne csináljon szibériát, mert ő nem viseli el a füstöt egy dohányzó helyen.


#12

Én rászokni próbáltam, nem ment, így nem dohányzom. Meg a pc alkatrészek is sokba kerülnek, ez is visszatartó tényező volt :smiley:


#13

Unokatestvérem volt erős dohányos, de mikor az első gyermeke született leszokott róla. A taktikája az volt, hogy rágóval helyettesítette a cigit. Nem volt könnyű, de sikerült neki.


#14

Hosszú lesz.
Nos, én nem dohányzom, hála istennek, nem is fogok soha. Szerintem világi idiótaság.
Először azokhoz szólnék akik nem dohányoznak:
Ne legyetek hülyék! Ne szívjátok azt a szart! (Már bocsanat aki cigizik ne vegye magára!) Ne Költsétek a pénzt arra, hogy saját magatokat pusztítsátok vele, emellett visszataszítónak, büdösnek, és valamitől függővé teszitek magatokat. Csak, hogy az egészségkárosító hatásairól beszéljek:
Súlyosan roncsolja a szívet, a tüdőt pláne, az egész érrendszert, a veséket, és a májat is.
Nők: ha jól tudom a petesejtérésre is hatással van.
Férfiak: károsítja a spermiumokat.
Nem tudom, hogyan lehet még ennél több elrettentő szöveget és képet rárakni a cigisdobozokra, de nem véletlen vannak ott.
Most pedig, ahogy @Xeno is tette, én is elmesélnék egy történetet.
Még 14 voltam, volt egy barátnőm, aki 2 évvel idősebb volt nálam. (Most 15 vagyok, egy hónap múlva 16.) És ő dohányzott. Gondoltam, ő már 16, csak elég érett ahhoz, hogy tudja mennyire rossz a dohányzás. Dehát naív ábránd ugye, részemről. Először próbáltam észérvekkel hatni rá, de nem ment. Ezután már nagyon nem bírtam elviselni, megmondtam neki, hogy vagy elhagyja, vagy vége. Dönthetsz, hogy az, vagy én -mondtam neki. Természetesen jött, hogy en nem tehetem ezt, meghogy ő szeret stb… egy hetet adtam neki, mondtam gondolkozz. Aztán azt gondolhatta, nem teszem meg, nem merem megtenni, meg úgyse fogom, csak ijesztegetem stb. Nem a f*szt nem. Nem volt képes letenni azt a szart, ott is hagytam.
Aztán azóta lett még egy szinten egyelőre nem túl rózsás kapcsolatom, de az már nem ide tartozik.
Egyébként, ha jól tudom, minnél korábban kezdi az ember, annál nehezebb leszokni róla.
Most pedig a leszokókhoz szólnék, itt már inkabb utánanéztem a témának.
Szerinten úgy nem lehet leszokni, hogy egszerre csökkented az adagodat. Elhatározod, hogy leteszed, és kész. Nem nyúlhatsz utána, soha, el kell határozni magad. És utána pár hónao múlva már nem is fog annyira kelleni. (Apámnak nem volt pénze, dohányzott. Leszoktattam róla, aztán 5 évig nem dohányzott. Azóta lett pénze, az élettársa dohányzik, így ő is újra elkezdte… :angry:)
Esetleg az elekrtomos cigarettával lehet még próbálkozni leszokni, már csak azért is, mert kevésbé káros, mint a normál. Sokan úgy csinálják pl. Angliában.
Remélem tudtam segíteni/elrettenteni. :smiley:


#15

Jobb ha el sem kezditek a cigit. :smiley: mi értelme?


#16

Egy leszokásban segítséget kérőnek tanácsolni, hogy jobb ha el sem kezdi logikailag kicsit bukfenc nem? :slight_smile:


#17

A prevenció is fontos :smiley:


#18

Nem neki tanácsoltam, hanem úgy mindenkinek aki még nem dohányos.


#19

Érdemben nem tudok hozzászólni a topikhoz csak annyit hogy soha még csak ki sem próbáltam a dohányzást sem a kábítószereket. Mindig taszított a dohányos emberek szaga, az hogy ennyire “függő” módon viselkednek hogy nekik “kell” dohányozni. Hiába csábítgattak, kíváncsi sem voltam rá, nem bántam meg. Büszke vagyok rá, bár nagyon sokszor fordult elő, hogy kinéztek egy társaságból mint egyetlen “nemdohányost”. De ez van. Büszkén viseltem azt is. :slight_smile:

Dohányzók! Én nem szólok bele, hogy mit csináltok. Csak arra kérlek titeket, tartsátok távol magatokat a busz/villamos/troli/stb… megállók nemdohányzó részeitől mert irgumburgum lessz nemulass! :slight_smile:


#20

17 vagyok, 2 hónap múlva 18. Nagyon sokáig dohányoztak mellettem bulikban, illetve főként az Apukám, aki a mai napig 1-1,5 dobozzal szív el, de mindig határozott nemet tudtam mondani.
Most szeptember elején, teljesen saját ötletből próbáltam ki. Először kellemetlen volt, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy ez egy “szórakoztató” dolog.
Most csak a 7végi bulikban szoktam szívni, kb 10 szálat, hét közben 1 szálat sem, mert nem akarok rászokni, csak akkor akarok rágyújtani, amikor úgy érzem, hogy most jó lenne. Igen, tudom, hogy ez mennyire hülyén hangzik és úgyis rá fogok szokni. :smiley: De már többször is éreztem azt, hogy a rászokás határán vagyok, és akkor mindig tudtam azt mondani, hogy akkor 1 hét szünet. Amikor ezen a határon mozogtam, mindig le tudtam többféle dologgal is könnyen kötni magam. De volt olyan is amikor nehéz volt nem rá gondolni. Ez akkor a legnehezebb, amikor éppen nincs mit csinálnom, unatkozom akár hosszabb ideig, de még ilyenkor is megálltam, hogy rágyújtsak.


#21

15 évesen kezdtem el dohányozni most 24 vagyok és már több mint 1 éve tiszta vagyok :smiley: Az első próbálkozásom ( kb 2 éve) nem volt könnyű és sajnos nem is sikerült csak kb fél évig tartani a dolgot. A második próbálkozást sikeresnek érzem. Tavaly nyáron (2017) úgy döntöttem hogy ezt be kell fejezn, nem jó ez nekem, jobb nélküle. Egyszerűen eljutottam arra a pontra hogy már nem esett jól, nem okozott “élvezetet” a fogyasztása. Letettem, és azóta se nyúltam hozzá. Szüleim dohányoznak, ismerősök közül sokan dohányoznak és mégis meg tudtam csinálni. Azóta se zavar és nem érzek késztetést arra hogy én is elszívjak egy szálat ha olyanokkal vagyok akik dohányoznak. Mindig arra gondolok hogy jobb így, nem csak belsőleg, de külsőleg is. Nincs büdös füstszagom sem a kezemnek sem a hajamnak sem a ruháimnak. Az erős - fél perc alatt elszívok 3 szálat- dohányszagtól rosszul vagyok, és undorítónak is tartom. Pedig biztos vagyok benne hogy nekem is megesett hogy ilyen SZAGOM volt. Nem használtam a leszokáshoz semmilyen ajánlott dolgokat (rágók, tapaszok) és nem is kértem segítséget. Nekem ez fejben dőlt el, komolyan gondoltam és meg is csináltam.