TheVR Fórum

Valóban hazudnak az emberek a social media felületeken? Ha igen milyen mértékben? Mi ennek az oka?

Sziasztok!

Ez a téma úgy gondolom sokaknak érdekes lehet, engem személy szerint nagyon elszokott gondolkoztatni.

Mindenki szokta látni a posztokat facebookon,ahol mindenhonnan az csöpög,hogy xy milyen boldog, éppen hol van mit csinál stb. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen erre is van a felület,hogy megosszuk mi történik velünk. De mi van akkor amikor már valaki átesik a ló túloldalára és már-már nekünk kínos dolgokat oszt meg, esetleg már sok, vagy épp már elkezdünk gondolkodni,hogy 'Hm… miért itt éli az életét? Kinek akar megfelelni? ’

Szerintem sokan abszolút nem az őszinte dolgokat osszák meg (erről sok úgymond kifigurázó videó is kering a neten) és pusztán azért osztanak meg tartalmakat,hogy reflektáljanak valakinek,hogy ‘Igen nekem is ilyen király az életem,nézzétek!’ Holott mondjuk nem is sportol csak megosztja egy kép erejéig,hogy mindenkinek azt mutassa ő igenis egészségesen él és ez jó, vagy csak szimplán mindennap az arcunkba tolja,hogy épp mit eszik és mikor.
Tény,hogy jó,hogy vannak ezek a felületek,csak pár ember már túlmegy egy két határon.

Kicsit úgy érzem,hogy a social media felületek kezdenek átmenni egy amolyan versenybe hogy ki a jobb ember, vagy kinek van a jobb,boldogabb élete. Ez miért van? Miért kell megfelelni másoknak, és miért van nagyon sok emberben ez a kényszer? Ti mit gondoltok erről? Valóban ez lenne,hogy kialakítunk egy életet az oldalunkon,de közben pedig egy egész mást élünk meg?
Előre is köszi a véleményeket és hogy elolvastátok! :slight_smile:

2 Likes

A versenyszellem mindenhol ott van az életben. Elég csak belegondolni. Biztos mindenki feltudna sorolni legalább 10 élethelyzetet amikor jobb akart lenni másoknál vagy legalábbis ugyan annyira jó mint a többiek. Ez van a facebook-on is. Jobbak vagy hasonlóak akarunk lenni mint mások. “Digitális csorda szellem”-nek is csúfolhatnánk. Túlzásba az olyan emberek esnek szerintem akinek a magánélete nem túl kiegyensúlyozott. Máshonnan vár visszaigazolást, vagy saját magának akarja bizonygatni, hogy neki milyen jó azzal, hogy saját maga és az ismerőseinek eltorzítja a valóságot.
De ehhez nem kell facebook-ra menni. Amikor egy egy ismerősünk egy személyes beszélgetés alkalmával megkérdezi, hogy vagyunk, akkor sem mondjuk el őszintén a dolgokat. Akkor is torzítunk a valóságon csak úgy mint facebook-on.
Ez mindig volt van és lesz is.

3 Likes

Igen ebben igazad van abszolút!
Köszönöm a visszajelzést! :slight_smile:

Volt egy cikk ezzel kapcsolatban valamelyik hírportálon ( talán index ? nem tudom ) ahol azzal foglalkoztak, hogy hogyan láttatjuk magunkat és hogyan látjuk másokat a közösségi hálón. Le volt vezetve szépen, hogy ez milyen hatást gyakorol ránk. Alapból mindenki azokat az élményeket posztolja ki ilyen helyekre, amikor boldog, jól érzi magát, szomorú vagy éppen elért valamit és ezt megakarja mutatni, egyszóval azokat a momentumokat amik az ő életében fontos szerepet játszanak, de mivel a többi történést nem posztolja, ezért egy külső szemlélő aki leggyakrabban ezen a platformon látja, úgy érzékelheti, hogy neki ezek a mindennapok és hogy neki ez mennyire jó így. Ezért őt alapból egy pozitívabb, vagy magasabb helyre helyezi el az ember mert természetesnek veszi, hogy ő például minden nap ilyen. Ezután ugye az jön, hogy úgy is hozzá méri saját magát, amit ez ember előszeretettel saját magánál még mélyebbre, negatívabb helyre állítja be, mert nem hiszi el hogy neki valami ilyen jó lehet, tudat alatt vagy tudatosan. Szóval ebből következik, hogy a valóságosnál sokkal nagyobb különbséget feltételez saját maga és az adott személy közé, és szerintem itt lép be, hogy versenyezni szeretne vele, és akkor indul be az hogy úgy intézi a dolgokat, hogy jobb színben tűnjön fel, akár bármi áron is. ( nyilván ez már kisarkítva )

1 Like

Delete fosbuk

1 Like

Köszönöm a visszajelzést! :slight_smile:
Igen azt a cikket én is olvastam :slight_smile:

Kifejteném én is pár sorban az mondanivalómat .
Szerintem azért akarnak sokan megfelelni másoknak, mert azt látják, hogy az ismerősök csupa pozitív dolgot, élményt osztanak meg magukról, így bennük is felmerül a kényszer, hogy ugyan már én miért nem vagyok boldog. Velem lenne a baj? Ekkor jönnek az önámító, látszat-boldogságot sugárzó képek, bejegyzések, amik egyrészt a saját egónkat “hizlalják”, másrészt a többi ismerős számára is azt a hamis képet sugallják, hogy velünk is minden rendben, még ha csak látszólag is. Mert ha nincs a képed, posztod alatt xy db komment vagy like, már nem is számítasz embernek. Ha nem sugárzod a nap 24 órájában a derűs “hurrá-optimizmust”, akkor inkább jobb, ha szakemberhez fordulsz, hiszen veled van a baj, még véletlenül sem ezzel a mesterségesen létrehozott, sokszor hazugságokra épülő “mű-világgal”. Legalábbis én így látom. Lehet kissé pesszimistára sikeredett a mondanivalóm. Szerintem (is) két külön életet élünk. Van egy saját magunk által létrehozott “alternatív valóság”, egy olyan élet, amit élni szeretnénk, van egy avatárunk, egy kvázi kódhalmaz, fiktív “személy”, akivé lehet hogy sohasem válhatnánk a való életben, viszont az online “térben” bármikor magunkra ölthetjük a “jelmezét”. Még ha így önmagunkat is becsapjuk sokszor. Mert a valós személy sosem lehet elég érdekes a mindennapi problémáival, gondjaival. Az senkit sem érdekel. Maximum egy-egy depressziós, befordulós poszt erejéig. Aztán mindenki egy hangos sóhaj után visszatér a rommá retusált saját kis micro-világába, ahol miden szép és tökéletes.

2 Likes

Ez nem verseny szellem,ez feltűnési viszketegség, illetve pszichés dolog.Talán pont itt a fórumon posztolt valaki hasonló témában egy nagyon jó videót,ahol egy pszichológus kifejti,mennyire “droggá” tud válni az emberek(inkább tinik) lájk gyűjtése,hogy miket meg nem tesznek(pontosabban posztolnak),csak hogy percenként zizegjen a telefon a bejövő lájkok,kommentek miatt.

4 Likes

Nem csak az internetes felületen figyelhető meg ez a magatartás.
Nézz körbe a környezetedben. Hány embert ismersz igazán?

1 Like

Még saját magunkat sem ismerjük igazán szerintem.

3 Likes

A Facebooknäl es ugy altalaban a kozossegi medianal nem sok nagyobb rakot tudnek mondani a mai vilagban. Nekem mar azokrol is meg van a velemenyem akik akarmit is posztolnak, megosztanak. Nekem is van Facebookom de se kep, se semmi nincs rajta, 5 eve nem posztoltam semmit. Arra jo, hogy a messengeren keresztul elerjem minden otthoni baratomat ha barmi van. Nem szoktam gorgetni sem, mert tudom, hogy ugyis csak olyan dolgokat lathatok rajta ami kepmutatas, kamu vagy csak a kutyat sem erdekli. Twittert szoktam haszalni, de azt is elsosorban a naprakesz hirek miatt, egy sportbuzinak mint en elegedhetetlen kelleke.

2 Likes

Nem kell csinálni és akkor ki sem kell törölni. :wink:

1 Like

Szerintem itt sem, mint ahogy a YT-on sem a platform a hibás. Vagyis de, az a hiba bennük, hogy úgymond mindenkié. A mindenki pedig… ilyen. Nem mondom, hogy nem segítenek rá a cégek (a kimosott agyúak a legjobb célközönsége a reklámoknak) de a legtöbbön, mire iskolás korú lesz már olyan sokat nem kell alakítani. A szülei már elintézték a nagyját… :frowning:

Sziasztok!
Valóban közösségi oldalakon az a jellemző, hogy az emberek főleg a jót mutatják, és az ahhoz vezető nehézségekkel teli út rejtve marad. Ennek következménye pedig, hogy az olvasó (még ha képes is örülni barátja, ismerőse sikereinek) hamis-túlzott igényeket támaszt saját maga illetve saját élete felé. Úgy érzi, ő csinál valamit rosszul, benne van a hiba. Egyesek ettől képesek teljesen magukba fordulni, és ilyenkor a saját boldogságuk érdekében (szerintem) tényleg jobb, ha a facebookot mindössze levelezésre - közeli ismerősökkel való kapcsolattartásra használják.
Mások viszont úgy reagálnak, hogy ők is elkezdenek mindenfélét posztolni, amit egy kicsit is pozitívnak éreznek. Pl.: lefotózni a frissen elkészített kaját. Ha olyan a baráti-rokoni körük, akkor lájkok tucatjai formájában pozitív visszajelzést is kapnak, és el tudják hitetni magukkal, hogy az élet mégsem olyan szar, mint ahogyan azt a legtöbben megélik. Reggel felkelni arra, hogy lájkok tömegével fogad a facebook még akkor is, ha csak a kávédról készült fotódat posztoltad, jó érzéssel tölt el, mert tudod, hogy akik lájkoltak, még ha csak arra a pillanatra is, de jó szívvel gondoltak Rád.
Én amikor facebookra regisztráltam, minden reggel és este posztoltam 3-3 viccoldalakról összeszedett képet-mémet vagy két éven keresztül, és baromira jól esett, hogy ezzel az ismerőseim egy részének mosolyt csaltam az arcára. Persze voltak páran, akik szerint átestem a ló túloldalára, és ez nem tetszett nekik. Az én álláspontom, hogy ha egy ismerősöm nem képes velem együtt örülni az apró dolgoknak, akkor nyugodtan töröljön, vagy blokkolja a bejegyzéseimet. A facebook (a való élettel szemben) erre lehetőséget ad, és ezzel a lehetőséggel élni nem szégyen vagy bűn. Nekem is vannak ismerőseim, akiknek a posztjaitól rosszul vagyok, de nem dörgölöm ezt az orruk alá, mert értem, hogy a dolgaik számukra miért fontosak. Esetemben ismerőseim fele állatorvos, amiből kifolyólag a falamon időről időre felbukkan egy-egy felnyitott kisállat képe az „ezt nézzétek milyen különös daganatot találtam” vagy valami hasonló címmel. Na most amikor ez egy rokonom gyerekének szülinapi képei, vagy egy ínycsiklandozó kajás poszt után jelenik meg, a rosszullét kerülget, de megtanultam kezelni ezeket az eseteket.
Ami a lényeg, hogy Te a facebook oldaladnak moderátora, vagy ha úgy tetszik, mindenese vagy. Te döntöd el, hogy amit mások posztolnak, abból mennyit szeretnél látni a faladon.

2 Likes

Elég egyszerű a válasz egyébként. Az egyik, ami már nagyon régi emberi tulajdonság, az a versenyszellem, itt anyagi javakra értendő, amikor már régen is vagyonokat halmoztak fel a kincstárakban, hogy ki is a gazdagabb. Ebben nincs semmi új.
Most a fogyasztói társadalom, pedig már a legalsóbb rétegeket is arra ösztönzi, hogy vegyen, legyen neki több, legyen meg a legújabb, vagy nem vagy elég jó, nem vagy sikeres, ha nem tudod megtenni.
Erre jön harmadiknak maga az internet, vagyis a kommunikáció csatorna legújabb, legjobb vívmánya, amivel már élőben, akár videó segítségével tudod átadni a világon bárkinek, hogy neked éppen hogy mely az élet.
Ezek alakították, ki manapság ezt a trended, inkább mondanám, hogy az internet csak tovább erősítette ezt az emberekben lakozó jelleget. Sokan mondják, hogy bezzeg régen… ez nem így van, régen is ilyenek voltak az emberek, csak az eszközök, a felfogás volt talán kicsit más. Most itt tartunk, az internet, egyébként sok más dolgot is felerősített eszközként (akár ha vesszük a hülyeség terjedését is).

A másik pedig az, amit kimutattak már pszichológusok is, hogy kb mindenkiben kialakul egy internetes személyiség. Lehet nem is tudatosan, de az emberek sokszor máshogy viselkednek, mást mutatnak interneten át, mint a való életben, gondolom úgy vannak vele, hogy kompenzálható pár dolog itt, ami a való életben nem jött össze nekik.

3 Likes

Köszönöm a visszajelzést,és valóban igazad van!

Nálunk az egyik szórakozóhely van tele olyan arcokkal akik providentből vettek ájfont meg esnyócat és azzal villognak. Pedig mindenki tudja a másikról, hogy valójában milyen vastag a pénztárcája. Mégis megjátszák magukat egymás előtt és szemtől szemben agyonnyalják egymás seggét, míg egymás háta mögött mindenféle csóró csövesnek nevezik azt aki ugyanolyan háttérrel rendelkezik…